Kharym krónikája

	Előzmények
	2518 augusztus	Az első összecsapás
		Összefoglaló
	2518 szeptember	Vértelen ütközet
		A kapu túloldalán - a Fehér Törpe Napja
		Összefoglaló
	2518 október	Ének (?) az esőben - Az új vezér
		Összefoglaló
	2518 november	Vágtázó holtak és Pokollovasok - az élőholtak támadása
		Összefoglaló
	2518 december	A második zöld hullám
		Összefoglaló
	2519 január	Nerodill eleste avagy sok lúd...
		Összefoglaló
	2519 február	Részeg rohamozók, avagy a baj nem jár egyedűl
		Összefoglaló
	2519 március	Nyílfelhők a Végzetszakadéknál - Mester és tanítványa
		Összefoglaló
	2519 április	Az Aranydomb visszafoglalása
		Összefoglaló
	2519 május	Összecsapás a Bűzkanyonban
		Összefoglaló
	2519 június	Az erősnél erősebb - a sámánlord halála
		Összefoglaló

Előzmények

Mikor Birodalmi időszámítás szerint 2518-ban egy törpe rúnakovácsból, egy sokat próbált veremharcosból és egy fanatikus Jade-druidából álló kalandozócsapat a Felső-Talabec mocsara közelében felfedezte a menhirekből rótt kőkört, senki sem sejtette, hogy az emberfaj számára egy új világ krónikája veszi kezdetét.

A törpe visszatért Karak -Ungorba, beszámolt az elnéptelenedett, romokkal és titokzatos árnyakkal teli földről, a távolban égre tornyosuló szirtekről és a törpe rúnákról, melyet a túloldali kőkör szikláin talált...a klánvezér hitt neki és a legjobbakat adta mellé. A törpék amint kijutottak a Kharymnak (Felhőerdőnek) nevezett rengeteg túloldalán, jól megépített kőhídra bukkantak. A kőhídtól idő koptatta, alaposan kiépített út vezetett az ismeretlenbe. Gyakorlatias nép lévén tovább nem is merészkedtek, a közeli vadon fáiból házakat, műhelyeket emeltek és felkészültek birodalmuk megvédésére.

A kőhídon kisvártatva a Birodalom légiói tűntek fel. Argenteus Wolfen és Klaus Doldinger kevésbé volt szerencsés az Udvarnál. A császár a várható nyugati polgárháborúra hivatkozva csak egyetlen gőztankot, egy hordára való vad északi klémorforgatót, valamint néhány hetvenkedő, bajkeverő birodalmi lovasmuskétást adott az új világ meghódítására. Szerencséjük és régi barátaik jóvoltából azonban egy osztagra való Naplovag és a cárnő jóindulatának köszönhetően maroknyi nomád lovasíjász is kísérte az új világba érkező telepeseket.

Argenteus rossz híreket hozott. A felhőerdő túloldalán töméntelen zöldbőrű telepedett meg. Csak sejthették, hogy valaki kifürkészhette a kapu titkát a zöldőrűek közül és a horda a többieket megelőzve megjelent az új világban is.

A birodalmiak továbbhaladtak a törpék által felfedezett úton, míg az egy gázlóhoz nem értek. A folyót tovább követve egy romvárosra bukkantak, ahonnan a legmerészebbek néhány csodálatos régi fegyverrel, tekercsekkel, tértek vissza. A közeli dombon, és a messzire húzódó hóborította hegy lábánál a telepesek aranybányára bukkantak-ez volt a legdöntőbb érv a letelepedésre.

A következőnek érkező erdei elfek hűvös távolságtartással értesítették a törpe generálist a Zöld Dögvész terjedéséről. Falvakat, városokat láttak a felderítők, s szapora az orkok - fajuk szokásához híven-invázióra készülődtek a kőhíd túloldalán. A fürkészek káosztörpéket láttak a zöldbőrűek között, ez pedig ravasz ellenfelet, könyörtelen harcot ígért.

A patkányfajzatok érkezése mindenkit meglepett. Először a törpe favágók figyeltek fel a vadonban a jól ismert karmos lábnyomokra, majd a birodalmiak bányászai jelentették, hogy a közeli hegyekben skaven portyázókat láttak. A Szarvaspatkány népe ekkor már megszállta az Aranyszirteknek nevezett hegység egy részét, portyázóik a Morajló Erdő fái között vadásztak az egyedül kóborlókra, a Romváros folytatásában pedig régi, beomlott romok alatt fúrtak járatokat, eltemetett kincseket hozva a felszínre.

A kincsek híre vonzotta a káosztörpéket is. A folyó innenső oldalán megtalálták az elfek templomának párját, amit rögtön el is rútítottak káosz-szimbólumaikkal. Várost és egy falvat alapítottak, s nekiláttak a vidék kiaknázásának. Égett bennük a bosszúvágy, hogy törpe rokonaikat a Hítalorba fojtsák, s az első kék újholdkor követeket küldtek Törpátok Garshoz, az ork seregvezérhez.

Vissza