A tavasz feltartóztathatatlanul közeledett. Már csak itt-ott szegélyezték hófoltok az Aranydomb felé vonuló egyesült birodalom-törpe sereg útját. Thorg Nogarung, a generális nehezen szánta rá magát, hogy kimozduljon biztonságos tartományaiból és idegen földön küzdjön meg az orkokkal, de Argenteus, a Rombirodalom egyetlen túlélő hőse addig mesélt neki az Aranydomb kimeríthetetlen aranyteléreiről, hogy a tél elmúltával beadta a derekát. Argenteus reménykedett, hogy nem botlanak a tavasszal váratlanul megjelenő, portyázó gyíkfajzat-hordák egyikébe. Nem mintha nem tudnának elbánni velük, de kár lenne a nagy összecsapás előtt legyengíteni a sereget.

No igen, a nagy összecsapás. ha most elvesztik a csatát és Thorg Nogarung bizalmát, a vészesen fogyatkozó Rombirodalom népe képtelen lesz erőt gyűjteni a jövendő harcaira. A jelenlegi Rombirodalmi Sereg egyszerre volt megdöbbentő és nevetséges. A Turulfiak egy maroknyi lovasíjászát egy csatavagon támogatta, melyet egy éve (de régen is volt...) az érkezők társzekérként hoztak az Öregvilágból. A nehézkes vagon és harsány legénysége igencsak bosszantotta a félszerzeteket. Hát igen, félszerzetek. A kiselvieken kívül képtelen volt épkézláb regimentet összeállítani az orkoktól rettegő emberek közül. A gyapjasfejű kis íjászok viszont jöttek, számolatlanul, lobogó ingben, mezítláb, lelkesen követve Zsambót, a mesterszakácsukat. Zsambó merőkanál és hámozott krumpli felhasználásával rögtönzött ballisztikai bemutatót tartott a Pokolrobbantó ágyút kísérő tüzéreknek. A mágus-druida rendkívüli szerepet szánt a múltkor gyáván megfutamodó ágyúsoknak. Éjt nappallá téve tanulta elf mestereitől az égi mágia varázslatait, képezte elmaradhatatlan szirtibagoly familiárisát. Csak sikerüljön!

A halflingok valóban hatalmas sereget adtak. Maroknyi Halálraszánt, akik elvállalták a goblin seregek Fanatikusainak kiugratását- kegyelettel gondolva áldozataikra, Gregorra a tankkezelőre és a Turulfiak portyázóira. Ugyanakkora egységet alkottak a Piros és a Sárga erdőjárók, akik nevüket rikító színű sipkáikról kapták. Argenteus személyi Testőrségét pedig mintegy kétannyi mezítlábas alkotta. Zsambó üsthajítója előtt a törpék nyílágyúját és kőhajítóját vontatták, az élen az új, ötlövetű orgonaágyúnál maga Snigarr, a Szürkehegyi harcos, Sshruagh végzete nézelődött. Hm...a Szürkehegy ezúttal az Aranydomb túloldalán volt, de akár az itteni négy hold valamelyikén is lehetett volna. Egy éve még ők védték a dombot az ork-káosztörpe seregek ellen, most pedig hajdani otthonukat készültek ostromolni.

Thorg, a szúrós tekintetű, hallgatag törpe vezér hátrafordult, és a Vagon haditechnikusai egyszerre elcsendesedtek. A csillogó nehézpáncélú, generális pajzsán, kétkezes kalapácsán fenyegetőn villantak a Rúnák (A Vas, a Gyorsaság és a Csapás nagyrúnája-mormolta önkéntelenül Argenteus) Személyes testőrsége, a Kalapácsosok zászlaján a Védelem rúnája fénylett. (Ha az orkok valóban mestersámánnal támadnak ránk, szükségünk is lesz rá...gondolta borúsan a druida-mágus). A sereg élén az Unor és az Omron klánbéli nyílpuskások figyelték a terepet. Az előőrsöt a Pusztítók halálkeresői alkották. A délutáni Nap azonban úgy tűnt legbőkezűbben a Sereg közepén haladó Végzet Üllőre ontja sugarait. Grung Krungor, a Rúnamester feledve a Végzetszakadéknál elszenvedett sérelmét, hallgatott a generális csatába hívó szavára.

Amint a sereg kiért az erdőből és támadó alakzatba fejlődött (Balszélen Üstvető, majd Csatavagon, Üllő, két egység nyílpuskás középen mögöttük a Pokolrobbantó és az orgonaágyú, a Halálraszántak és a Testőrök félszerzetetei az egységektől jobbra a Nyílágyú, a Kalapácsosok és a Pusztítók a jobbszélen a Piros és a Sárgasapkások, legszélen a Turulfiak). A sereg egészen fenyegetőnek tűnhetett az Aranydombon felsorakozott orkok szemében - és Argenteus remélte, hogy ilyen távolságból a zöldbőrűek nem tudják leolvasni az arcukról a megdöbbenést. Az Aranydomb távolról sem volt védtelen!

A druida-mágus felismerte a dombtetőn az óriásskorpión trónoló, tetovált arcú Skorpió Hroghot, a második Waagh! győztes vezérét. A dombtető melletti torony körül egy nagyon ismerős mantikor keringett, a nyergében pedig...csak nem?? Mantikorszelidítő Slagh, Doldinger végzete? A jelenlevők számára nem sokat mondott a szárnyaló lovas éjfeketén csillanó pengéje, de a Turulfiak felismerték a Halálkardot és sötét pillantásokat vetettek korábbi vezérük mészárosára. Felismerték Hrogh Vaddisznósait is, akik alig néhány hónapja elkergették a lovasmuskétásokat (azóta sem lehetett csatába hívni őket) és lemészárolták a hitbuzgó önostorozó egységet is. A Pokolrobbantó tüzérei a markukba köptek. Az egyik ágyújukat ezek verték szét.

- Most nem fogunk elszaladni. De ti... -morogta sötéten a tüzérek kapitánya, Norden.

-A Réztorkú új széria. Közelről kell bemutatni nekik !-tódította a másik.

A Vaddisznósoktól jobbra lándzsás éjgoblinok, kurjongattak, akik Gregort és gőztankját, valamint a Turulfiakat pusztították el. A domb tövében hatalmas fekete ork egység, Főnökük vérrel áztatott serleget emelt a magasba.

A domboldalban oriáspókon gubbasztó Feketeagyar csupán Argenteusban ébresztett kellemetlen emlékeket (még jó, hogy a wyvernt hátrahagyta) a birodalom-törpe hadak döbbenetét azonban a Norsok Fejszeharcosai és íjászai okozták. Mindenki tudta persze, hogy a Nors harcosok egy kis verekedésért és némi aranyért a Káoszhadakon kívül akárki mellett harcolnak, de senki nem gondolta volna, hogy az amúgy dúsgazdag (két aranybányát uraló) orkoknak lesz elég eszük hozzá, hogy ezt ki is használják.

A domboldalon várakozó két íjász-portyázó sereg és a toronyban várakozó harmadik komoly fejtörést jelentett az előrenyomuláshoz készülődő törpe sereg számára, az orkok jobbszélén várakozó Nors Fejszeharcosokról nem is beszélve.

-Pusztítókat nem engedhetünk előre. Nyíl végén halni méltatlan halál - szűrte a szót fogai közt Krungor, a rúnakovács és Argenteus megértette, miért. Remélte, hogy nem látta meg Tethan oldalán a Végzetszakadéki Rajtaütésnél.

-Nem tértek vissza- mutatott a generális fogcsikorgatva a toronybástyákon lándzsavégre tűzött fejekre. No igen, egy törpe kém nem sokáig rejtőzhet az éles szimatú zöldbőrűek között...

Argenteus a Kalapácsosok közé vegyült. Tudta, hogy a történtek után Nhokr (hol lehet most?) és minden valamennyire is emlékezni bíró ork a vérére szomjazik, és a Védelem rúna nyújtotta mágikus menedékre még védő Tűzamulettje mellett is szüksége volt.

A törpe sereg nem támadott. Omron és Unor klánok számszeríjászi megvetették lábukat és süvöltő nyílfelhő bocsátottak a távoli dárdásokra. Egy goblin kibukott a sorból. A balszélen dübörögve indult el a csatavagon. Mellette Zsambó mester izgatottan biztatta segédeit, a forró fazék messzire szállt-és ártalmatlanul csapódott be az éjgoblin dárdások mögé.

-Majd legközelebb, most úgysem volt elég fűszeres! - rikkantott Zsambó mester.

A nyílágyú süvöltve oldotta ki lövedékét és messzehangzó roppanással ütötte át Skorpió Hrogh hátasának vastag páncélját. Az óriásrovar kétrét görbült kínjában. Lovasa, bár maga is enyhébb sérüléseket szenvedett, tört birodalmi nyelvjárásban, döbbent dühvel harsogott ellenségei felé.

-Hroghnak ez semmiség!

A törpék kőhajítója által vetett szikla hatalmas csattanással vágódott be a szétrebbenő dárdások közé, néhány dárdással ismét ritkítva a fanatikusan gajdolók tömegét. Nagy volt az öröm a kőhajító körül, Snigarr, az orgonaágyú parancsnoka vette észre először a kővető mögé teleportáló Svan Thoresent a Nors sámánlordot.

Snigarr elméjében képek villantak fel a múltból. egy lávatóban elsüllyedő kővető...legjobb barátainak utolsó sikolya...Ez még egyszer nem történhet meg! - a szeme sarkában észlelt kék villanás azonban elterelte figyelmét.

-Gyerünk, befelé a Kapun! Nem tudom sokáig tartani!

A törpe és ember tüzérek ösztönösen visszahőköltek a Zafír Boltív mélyén örvénylő káosztól. A hátuk mögött nyomakodó kíváncsi félszerzet Halálraszántak és Testőrök előtt nem akartak gyávának látszani, és szemet behunyva, lélegzetvisszafojtva bemasíroztak az azúrkék örvénybe.

"Ha a mágust megölik, míg mi itt várakozunk, sosem jutunk ki." - gondolta Snigarr, de hirtelen nagyon megbánta, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jutott. A két csatagép, a tüzérek, a halflingok szilárdan álltak a kék semmiben. "Elfogy a levegő!" - gondolta rémülten a törpe, de aztán rádöbbent, hogy nem is lélegzik.

Slaagh, Klaus végzete ekkor szárnyalt fel mantikorjával a felhők fölé, biztos távolságra a földön tomboló káosztól.

Morg kőhajítósai viszonozták a sziklazáport, de saját kőgolyóbisuk csupán a Csatavagon lovait riasztotta meg. Feketeagyar elmerült a Waagh hullámaiban és alig várta a pillanatot, hogy Mork Tüzes Pillantása felperzselje a közeledőket. Svan, a Nors sámán viszont a megzabolázott, ellenállhatatlan manaörvénnyel ebben a pillanatban csapott le a kőhajítósokra. Egy hatalmas reccsenés...de a szilárdan megépített, füstölgő csatagép kitartott. Négy vakító villámlás és egy nem-emberi üvöltés...Krungor Üllője hatalmas villámokat vágott a vonagló sámánba. A halálosan megdöbbent, sok helyütt szénfeketére égett sámán három embernek is sok nyers energiát élt túl, de érezte, hogy a Valkűrök tekintete már rajta pihen.

A balszárnyon a csatavagon tovább dübörgött a fekete orkok felé, muskétása és a hochlandi hosszúpuskás időnként harsány rikoltással jelezték, hogy eltaláltak valakit a tömegből, noha a szívós orkok közül csupán egyetlen egy rogyott le.

A jobbszárnyon a Pirossipkások egy része az erdőbe húzódott, a Sárgasipkások előreloholva megbújtak a fák között, a kisleviek pedig hosszú szárra eresztve fürge lovaikat kibukkantak az erdőnek alig nevezhető gyér facsoport túloldalán.

Zsambó Ataljánó mesterszakács ezúttal jól mérte fel a távolságot és lihegő segédei egymás hátát veregették az éjgoblinok közé vágódó üstöt látva. Az első találat, mióta a Fűszeres fazekat csatába állították. Egy dárdást péppé zúzott, két másik félreugrót pedig csúnyán leforrázott a speciálisan zöldbőrűek ellen kotyvasztott folyadék. A "titkos" fűszerkeverék vegyi reakcióba lépett a zöldbőrűeken tenyésző mocsokgombákkal és elviselhetetlenül perzselte bőrüket.

A Vagonról hatalmas röhögés harsant, a birodalmiak jól szórakoztak a gajdoló-ugrándozó éjgoblinokon majd sortüzet eresztettek a feketeork egységbe. A Hochlandi Hosszúcsövű ezúttal sem talált, a sorozatlövő muskéta golyózápora viszont leszedett egy orkot. A kisleviek és a Sipkás egységek nyílzápora okozta könnyű sebek csak felhergelték a szívós viking fejszéseket.

A kőhajítósok az ujjongó félszerzetekre sandítottak, a markukba köptek, és útjára bocsátották óriási sziklájukat. Hrogh dühödten bömbölve próbálta visszatartani a fokozatosan begerjedő Vaddisznólovasokat.

-Még neem! Majd a szekeret!

Az utolsó utáni pillanatban vette észre a sziklát. A lezóduló kőóriás ropogva zúzta szét a skorpió páncélját, a rovar sárgás testfolyadéka összekeveredett gazdája feketészöld vérével. Hrogh bordái reccsenve szakadtak be, minden lélegzetvétel forró kínnal perzselte a tüdejét. De élt!

-Hroghnak ez semmiii! - bődült el, és bár szája sarkán habosan buggyant a vér, középső ujjait mutogatta a törpék felé. A nyílágyú legénysége elértette a célzást. Az embernyi hosszú lövedék - ugyanaz az kék lángon edzett dárda, mely Grash életét kioltotta - szisszenve szállt, csaknem elvétve célját, mikor villant a törpék szerencserúnája. Krungor fohásza meghallgatásra talált és az irányt változtató óriás nyílhegy végighasította Hrogh oldalát és a földhöz szegezte a skorpió kínnal csapkodó fullánkos farkát. Ez a seb azonban meg sem közelítette a szikla pörölycsapását.

-Hroghnak ez seemmii! - harákolta a vezér, de azért leterelte tántorgó szörnyetegét a dombról, ahol eddig túl könnyű célpontot nyújtott.

A Harag Üllője mennydörögve szórta villámait a menekülni készülő Nors sámánra.

-Aáááá...-Sven két villámot is sikeresen oszlatott, de a harmadikra már nem maradt ideje. Sikolya még el sem halt, mikor pernyeként kavargó testét elsodorta a tavaszesti szél.

Minden szem a sámán pusztulását figyelte, kékes fényívként csatateret átszelő és a Vaddisznólovasok háta mögött anyagiasuló Argenteust kivéve.

Feketeagyar megérezte a megjelenő varázslótárs auráját és lesújtott rá az embermágusnak tartogatott agyzúzó mágiájával. Argenteus sikertelenül próbálta oszlatni jóval tapasztaltabb ellenfele mágiáját, de az utolsó pillanatban sikerült elpusztítania az elméjére záporozó mágia struktóráját. Feketeagyar azonban nem adta fel ilyen könnyen, a varázslat után agypárbaj következett, Argenteus egyetlen előnye az volt, hogy már ismerte a Sámánlordot a darivelli ütközetből, Feketeagyar viszont akkor fel sem figyel az elfek között futó embermágusra.

Meglepetéssel tapasztalta, hogy mentális marka lecsúszik az embermágus elméjéről, majd mikor ismét kereste, az embermágus elméjét egyszerűen nem találta az aztrálsíkon.

-Mocskos trükk! - morogta, de mielőtt bármit is tehetett volna a mágus válán ülő uhu kettőt verdesett szárnyával...és a káosztérben lebegő gömbből kipottyanttak a Halálraszántak, a Testőrök az Orgonaágyú és Pokolrobbantó!

-Fordulás - bömbölt vaddisznósaira Dhurug, a feketeork nagyfőnök, a Pajzs zászlaját lengetve. Az őrjöngő vaddisznósuk a rendetlen hátraarc során döbbentek rá, hogy a nyomorult emberférgek kőhajításnyira igazgatják gonoszul csillogó szerkezeteiket.

Feketeagyar megsarkantyúzta óriáspókját - Argenteus azt hitte azért, hogy kikerüljön az ágyúk hatóköréből.

Az éjgoblinok gyorsabban fordultak, mint a Vaddisznósok és megkönnyebbülten lökték ki magukból vérben forgó tekintetű, gajdoló láncgolyós társaikat.

Háron eleven pörgettyű száguldott a Halálraszántak felé, akik most már megértették, miért adta nekik Zsambó mester ezt a nevet. A pici íjászok sápadtan, lábukat megvetve várták a pörögve süvöltő halált, példát mutatva az embernépnek a vakmerőségből. Bátorságuk elnyerte jutalmát -Grugni ezúttal nem engedte hogy az eleven zúzógépek elérjék a mezítlábasok sorait. A Halflingok lenyűgözve bámulták a karnyújtásnyira kivehetetlenül kavargó éjgoblinokat. A domboldalon gyorsan forduló nors vadászok nyilai könnyen leszedhették volna őket - de a Félszerzetek őrangyala úgy akarta, hogy egyetlen kis gyapjas se vesszen aznap a csatamezőn.

A jobbszárnyon a Norsok megelégelték a kislevi és Sipkás egységek bosszantó nyílzáporait és fejszéiket pajzsukhoz csapkodva, Hrog utasítására ügyet sem vetve lassan induló dühödt menetelésbe kezdtek. A toronyban íjaikat feszítő vadászok két kislevit szedtek le a nyeregből.

-Ha nem ölitek meg őket...hhhh...beleteket...veszem - hörögte Hrogh a kőhajítósokra akik nem mertek vérmocskos, iszonyú látványt nyújtó vezérükre pillantani.

Az orkok sziklája döngve csalódott a fennhéjázó birodalmiak közé, szilánkokra zúzva a Vagon padlatát, örökre elnémítva Schultzot, a kampósbárd forgatóját. Hans, az ismétlőpuskás rekedt üvöltéssel zuhant a Vagon padlóján szakított hatalmas lyukba. A földre vetette magát a tákolmány eldübörgött felette és egy pillanat múlva már csak a távolodó Vagon hátulját láthatta. Lábát törve, övében egy szál rövidkarddal, kőhajításnyira a Nors íjászoktól és fejszésektől, úgy döntött, leghősiesebb amit tehet, ha holtnak tetteti magát.

A Csatavagon a Gőztank után a Birodalom legszívósabb szerkezete volt. Noha orombástyájának több mint felét apró darabokban szórta maga után, recsegő lavinaként robogott tovább a feketeorkok felé.

Argenteus kétségbeesetten tapasztalta, hogy teljesen elapadt körülötte a mágiaáram, az óriáspókon közeledő Sámánlord tekintete pedig gyötrelmes halált ígért. Megértette már miért húzódott le a zöldbőrű: így Mork egyetlen tüzes pillantásával felégethette a halálraszántakat, a Testőrök egy részét-és persze köztük balszerencsés varázslótársát is.

-Most véged - dörmögte az ork és szeméből vörös fénykéve csapott ki. Argenteus oszlatni próbálta a lángívet egyszer...kétszer...már-már feladta, mikor Krungor páncélján villant a szerencserúna és a lángvihar, öklömnyire a félszerzetek sorától elenyészett.

-Meg sem érdemlem...motyogta buntudatosan Argenteus. Krungor persze nem látta őt a Végzetszakadéknál, a darivelliek sorai közt. Ha én nem is, de a gyapjasfejűek...és ekkor döbbent rá, hogy mindannyian egy hordára való acsargó vaddisznók hátán őrjöngő vadorkkal néznek farkasszemet.

-Lőj már az istenért!

Norden a tüzér komótosan fordult az embereihez.

-Kész vattok fijúk? A kurusló őméltósága sürgeti az eccerű tüzért. Idehozza eccsomó disznós őrült elé, nem gondóva rá, hogy az eccerű tüzért is maj" árvák özvegyek sirattyák...nem is beszéve a szépasszonyokrú"...szóval idehozza, oszt" mikó láttya hogy baj van, rikótozik, hogy lőjmár! Kész fijúg? Tűz!!!

Dhurug már dárdát szegezett, hogy felnyársalja a fényes csövek körül sürgölődőket MIKOR LESZAKADT AZ ÉG...

Nyolc egymásba olvadó dobhártyarepesztő robbanás és a Pokolrobbantó torkából rájuk vetette magát..a Pokol. A savanyú lőporfüst egy pillantra az egész világot elborította. Dhurug testét millió izzó repeszdarab marcangolta, alatta sebzetten visított a vadkan- és mire Dhurug vért köhögve felegyenesedett a nyeregben már nem volt kit rohamra vezényelni. Az Ork elitcsapat nem volt sehol. Hrogh Vaddisznósai egy pillanat alatt megszűntek létezni. Dhurug bambán nézett az öklömnyi húscafatokra ott, ahol az előbb még tomboló vadorkok nyergeltek vérszomjas vadkanokat...majd megugró, menekülő disznaja kishíján kivetette a nyeregből.

A megszeppent félszerzetek még magukhoz sem tértek az ijedtségtől (jónéhányuk nadrágján nedves folt sötétlett), mikor Snigarr Oronaágyúsai is megmutatták, hogy mit érnek.

-Egy!

Hrogh félrevetette magát, de vergődő skorpióját cafatokká zúzta a közelről leadott lövedék.

-Kettő!

Az ágyúgolyó hátulról letarolta a Csatavagon rohamát váró, gyanútlan feketeorkokat.

-Hroghnak ez semmi! - hörögte a döglött hátasáról lekászálódó vezér. Snigarr vállat vont és állított az irányzékon.

-Három!

Skorpió Hrogh megnyomorított testét végleg kettészelte az izzó golyóbis, és a vezér számára sovány vigasz lehetett, hogy a Nors Vadászok egy portyázója is vele tartott a túlvilágra.

-Négy!

A lövedék újabb áldozatokat szedett a megriadt portyázók közül.

-Öt!

A ágyú felizzott a kis híján beszorult lövedék miatt, de a felvillanó Olvasztás Rúnája megóvta a pusztulástól - nem úgy az éjgoblinokat. A sereget vezető bajnokuk és néhány társuk fabábuként dőlt a lövedék útjában, majd a golyóbis néhány portyázót is lekaszált.

Hrogh pusztulása nem is rázta meg igazán a sereget, annyira el voltak foglalva sérüléseik számba vételével. Egyedül a kőhajító legénysége oldott kereket tüzér vetélytársaik veszedelmes közelségéből.

A Nors fejszések tovább rohantak a kisleviek felé, a fürge lovasok azonban szempillantás alatt a Csatavagon biztonságos fedezékébe vágtattak. A Fejszések kapitánya rosszallóan méregette a rogyadozó tákolmányt mely hatalmas éket ütött az ágyúgolyóktól megtépázott feketeorkok soraiba. A Vagonvontató csatalovak, Miller láncosbuzogánya, Schwartz Nyakroppantója, Krüger hosszúpuskája megtizedelte a feketék seregét, a legtöbb áldozatot mégis a letaposottakon átdübörgő Vagon szedte. Friedrich, a sörétágyús egy pillanatra farkasszemet nézett a viking kapitánnyal, majd nehézkes fegyverét a fejszésekre irányozva próbálta jobb belátásra bírni.

A forró sörétzápor beterítette a norsok nagy részét. Alig néhány áldozatot szedett a medvetermetű harcosok közül, de a páncélok alá furakodó izzó fémdarabkák kínja egy városlakót megőrjített volna. A Norsok csak egyet tudtak: ezt még egyszer nem kívánják megtapasztalni.

A kisleviek túl messze voltak, és gyorsan távolodtak, egy Nors harcos pedig nem alacsonyodhat odáig, hogy színes sipkás bolond manókkal hadakozzon.

-Sven halott. Ez már nem a mi harcunk. A hajókhoz! - adta ki a parancsot a kapitány és a fejszések és a még életben maradt íjászok fegyelmezett, ám sietős léptekkel hagyták el a harcmezőt.

-Meghalsz mágus...hörögte Feketeagyar.

-Tüzérek! Cél a sámán!

Norden dörmögve csóválta a fejét.

-A kurusló nem tuggya, hogy ezzel már nem lehet lőni? Na célozzatok fijúg, nekem mindegy, milyen pozícióban pucojjátok a csöveket. Vigyázz forró!

A törpék megértették Argenteus tervét: noha alapos tisztítás nélkül az ő ágyújukkal sem lehetett lőni, az ork sámán ezt nem tudhatta. Bőszen felé forgatták hát a csöveket, és összevont szemöldökkel céloztak.

Feketeagyar elgondolkodott. Olyan varázslata nem volt, amellyel a két félszerzet csapatot, a két ágyút és a mágus is el tudta volna pusztítani, a túlélők pedig egyhamar Sven és a generális után küldték volna.

-Egy! -kiáltott ismét Snigarr.

A Sámánlord ijedten megsarkantyúzta óriáspókját és a bestia pillanatok alatt eltűnt az erdőben. A tüzérek nem tudtak mivel utána lőni, a félszerzetek zöme pedig még mindig behunyt szemmel, befogott füllel várta, hogy véget érjen a rettentő ágyúzás. A bátrabbja átázott fehérneműjét teregette száradni a Pokolrobbantó még izzó csöveire.

Az éjgoblinok villámgyorsan elszeleltek, a feketék veteránjai pedig a kitartóan közeledő pihent törpe Kalapácsosokat és Pusztítókat, a nyílpuskáikat célzásra emelő Omroni és Unor számszeríjászokat látva úgy döntöttek, elhalasztják a rogyadozó Vagon bástyáin hadakozó birodalmiak kibelezését. A vagon ezúttal takarta is őket a kisleviek elől a Sipkás egységek pedig még a bokrok közt guggolva várták az ágyúzás végét.

-Az Aranydomb végre a törpéké! - jelentette ki ünnepélyesen Thorg Nogarung. Argenteus kerülte a birodalmiak tekintetét. A rábeszélés túl jól sikerült. Thorgból kitört a törpéket annyira jellemző Aranyéhség, és esze ágában sem volt, hogy átengedje az aranyteléreket a birodalmaiknak. A mágus néhány megtépázott lovasíjásszal, egy félig szétlőtt Vagonnal és egy regiment beijedt félszerzettel a háta mögött nem volt olyan helyzetben, hogy az egyetlen veszteséget sem szenvedő, pihent törpe sereggel szemben felemelhesse a szavát.

-Hagyd, rá! - szólalt meg mögötte egy hang.

-Ki vagy? - förmedt az őszhajú, lobogó szakállú ismeretlenre.

-Valaki akit keresel. Delacormnak is neveznek.

-Nem kerestem senki Delacorm nevűt! - Argenteus nem tudta, ki ez az idegen, de nem örült, hogy látja megszégyenülését.

(Ember-törpe sereg: generális Hrogh+ hátasa 2p+ generális +1p, Svan Thoresen Sámánlord 4p, Vadork Vaddisznósok +3p, Elfutott kőhajítósok:2p éjgoblin bajnok:0.5p /éjgoblin, feketeork sereg, Nors Vadászok, és Fejszések részben talpon maradtak/ orkok:egy egység sem pusztult el. Törpék:orkok 12,5:0

Fejlődés: Krungor és rúnakovácsai /Svan elpusztítása/ 1x, Kőhajítósok:/Hrogh kiiktatása/ 1x, Orgona ágyúsok/Hrogh+ vegyes/ 1x, Nyílágyúsok és Fazékvetők nem okoztak elég sebet, Pokolrobbantó /Vaddisznósok eltüntetése/ 1x, Argenteus:/3 sikeres oszlatás, 1 pusztítás, 1 megnyert agypárbaj/+1x )

Vissza