Nagyszerű esős nap volt. Nhokr, az ork sámán vigyorogva nézte a szemközti oldalon felsorakozó embersereget. A birodalmiak szemlátomást rosszul viselték a felhőszakadást. Bezzeg a zöldbőrűek! A romok között felállított óriási kőhajító legénysége (mit érdekel egy orkot, miféle ősi építmények közt tanyázik?) koponyákkal dobálózott, míg a hátuk mögött felhangzó fülsértő sziszegés le nem hűtötte kedvüket. A hang csak egy állattól jöhetett és ez Agyzúzó Morg, az új seregvezér közeledését jelentette.

A leszálló wyvern kitárt szárnyai felfogták a romokra záporozó vízcseppeket. Morg felegyenesedett a sárkányfajzat nyergében.

-Nem dobáál! Követ hajíít! -A megtermett ork fenyegetően felemelte öklét s a tüzérek tüstént a kőhajító körés sereglettek. Morg ökle akkor vált legendává, mikor a Törpátok Garsh vezette sereg veresége után felállt és bejelentette:

-Één uralkodook! Enyéém a szárnyas féreg! ?- mindenki félrerebbent útjából, mikor megindult a wyvern barlangja felé. A sebesült, ingerlékeny gyíkfajzat laposan pislogott, mikor előtte is elismételte kihívását, majd szisszenve előrelendült. Morg félreugrott az alkarnyi agyarak elől, s korsónyi öklével akkorát csapott a dög halántékára, hogy a fal adta a másikat. Morg belerúgott még egyet a támolygó óriásgyíkba, megparancsolta, hogy etessék rendesen, majd elindult hogy Garshhal is váltson pár szót. A halálosan sebesült vezér hamarabb értesült a trónkövetelőről, és noha Nhokr minden gyógytudománya ellenére inkább volt holt, mint eleven (az emberhosszúságú nyílágyú-lövedékek igencsak megfeküdték a gyomrát) villámgyorsan távozott az ablakon át.

A vezérség ezzel el volt intézve.

Morg átszervezte a sereget. Az elesett fekete orkok helyett ogrékat hozott a Felhőerdőből. Hosszan rugdalta a farkaslovas íjászokat megfutamodásukért, az éjgoblinokat gyávaságukért a kőhajító legénységét a múltkori katasztrófáért, és megígérte, a tüzéreknek, ha a kőhajító egyetlen lövése is célt téveszt, a csata végén a fejüket löveti a birodalmiak felé.

Mire a tüzérek felfogták, milyen szerencséjük van, a wyvern már tovaszállt. Morg intésére a farkaslovasok a jobb szárnyon előre törtek, a vargok mancsai mély nyomokat hagytak a sárban. A sereg közepén lándzsás éjgoblinok törtettek gajdolva előre, jócskán lerészegedve a Nhokr főzte gombapárlattól. Ezek nem fognak meghátrálni-vigyorgott az ork sámán. A jobb szárnyon az éjgoblin íjászok csapata jóval komorabb volt, ami nem csoda, hiszen a távolban a birodalmi gőztank ágyújával, és egy Naplovag egységgel néztek farkasszemet. A balszárny legszélén az erdő peremén ogre banda taposott a sárban a közeli, megáradt folyócska felé. A velük tartó két vaddisznólovas, Guragga, a zászlóvivő és Mogghar a kétkezes pallost lóbáló fekete ork a múltkor odaveszett fekete ork egység bosszúszomjas túlélői voltak.

Jó nap ez a pusztításra.

Szemközt az emberek nem így gondolhatták. Klaus, a seregvezér a dombtetőn komoran fürkészte az ogrék erdejét, mintha várna valakire. A domboldalon várakozó, kétkezes klémorra támaszkodó kardforgatók bőszen meredtek a feléjük tartó ogrehadra. A folyócska túlpartján a mérnök-muskétások kalapjáról értékes fegyverükre csorgott az eső. A sereg közepén a Naplovagok páncéljából sugárban patakzott a hideg víz, a velük tartó, pegazusháton ülő druida-mágus és baglya régi gyűlöletet lobbantott fel az ork sámánban. Morg megígérte, megfizet a jade mágusnak a múltkori megaláztatásért. A kőhajítós orkok is szúrós szemmel méregették az őszhajú emberfajzatot, aztán gondoltak egyet, és a dübörögve közeledő gőztank felé irányították a sziklát tartó kart.

Morg a wyvernháton a levegőbe emelkedett. A gőztank sípolva, dübörgött feléjük, ágyújából ölnyi gőzsugár csapott ki és az ágyúgolyó lekaszálta az íjász goblinok szélső sorát. A muskétások felől üdvrivalgás szállt- ezek a gőgös pufogtatók összetartanak. A kőhajító sziklája süvöltve szelte át a két sereget elválasztó távolságot és kondulva csapódott tank hátuljára, a birodalmiak arcára fagyasztva a vigyort. A "köves fijjúg" komolyan vették Morg fenyegetését. A tonnányi acélmonstrum eleje a levegőbe emelkedett, majd a sárba visszahuppanva erősen horpadtan bár, de tovább robogott a goblinok felé.

Klaus, az emberek generálisa felnézett a kavargó fellegek közt süvítve közeledő wyvernlovasra, szeme vészjóslóan villant, és egy obszidiángömböt magasra emelve elnyújtott hangon kiáltott. A gömb kékesen felizzott és a szempillantás alatt kitörő mágikus vihar még Nhokrt is meglepte. Morg eltűnt a süvöltő forgatagban-a gajdoló éjgoblin banda nem kis örömére.

A balszárnyon az ogrék a fekete orkok ordítozásától kísérve a megáradt folyóba gázoltak. A druida-mágus előrecsapta karjait és szempillantás alatt jádezöld ködgomoly burkolta be a behemótokat. A már bevált trükk újból. Ez az Argenteus-ember nem valami ötletes. Nhokr kíváncsi volt, Morg az ogrékat is megrugdalja-e, ha egész csata alatt a feneketlen-mély ködben kóborolnak.

A következő felröppenő szikla eltúnt a viharfelhők közt- és a Naplovagok közé csapódott be, véres sárgolyóvá zúzva az ezüstláng két derék lovagját. A kőhajítósok igencsak félthették a nyakukat. A goblin íjászhad nyílzáport zúdított a feléjük galoppozó muskétásokra, majd fennhangon szidták az erős szelet és a szakadó esőt. Nhokr a markába köpött-ideje munkához látni. Magába szívta a gajdoló fanatikusokból és a dühöngő fekete orkokból sugárzó Waagh-erőt és szinte hallotta, amint megreccsen a mágia szövete. A zöld gomolygás és a mágikus szélvész semmivé lett. Morg és a sárkányfajzat felbukkant a felhők között-de csak egy pillanatra. Klaus ismét kiáltott, a gömb kéken villant és a vihar újult erővel tombolt. Nhokr vicsorogva koncentrált, és az aggasztóan közeledő gőztank felett megnyílt az ég. Irdatlan méretu karmos kéz markolta meg a dübörgő fémskatulyát. A jáde- mágus tekercset rántott elő övéből, szaporán olvasni kezdett és Nhokr látta, hogy el van rontva a napja. Sistergett a levegő az egymásnak feszülő mágikus energiáktól és a kéz -a tank nélkül- visszahúzódott a veszetten kavargó fellegek közé.

A gőztank pilótája, Gregor ismétlő puskájával vigyorogva célzott a lándzsát markoló éjgoblinok bandájára. Jókedve akkor sem csökkent, mikor három eszeveszetten pörgő, irdatlan láncos golyóbist forgató fanatikus tántorgott ki a tömegből. Három egetverő kondulás...a kazán érces csikordulása...a kabint elárasztó forró gőz...a tank döccenés nélkül legázolta a három önjelölt hőst, majd a lándzsások közé tört. A legtöbben nem tudtak félreugrani, de Gregort ez már nem vigasztalta. A kazán felől érkező zajok a masina haláltusájáról árulkodtak.

A szorgalmasan talpaló goblin íjászok a balszárnyon leszedtek egy lovas-muskétást, de a puskások még mindig nem lőttek vissza, aggódva méregették esőáztatta fegyvereiket.

A balszárnyon a farkaslovasok elhúztak a tank mellett, és gondosan tartva távolságot a Naplovagoktól, a hegytetőn álló klémor-légió felé oldalaztak. Shayan, a Naplovagok vezére láthatóan korábbi győzelmét szerette volna megismételni, mikor a varglovasokat csak a közbelépő Garsh - átkozott legyen ahol van- mentette meg a teljes kardélre hányástól. A távolság most túl nagy volt, a lovak patája csúszott a latyakban, a puha farkasmancsok viszont szinte repültek a sár felett.

"Ohó, repülés!" - gondolta Nhokr, és a testét átitató Waagh egy részével eloszlatta a szélvihart. Klaus ismét felemelte a gömböt, Morg káromkodása odafent pedig még az újra kirobbanó fergeteget is túlszárnyalta. Nhokr ismét Móork isten Kezét hívta segítségül a pokoli birodalmi masina ellen, mikor fejében a jade -mágus hangja csattant.

-Vége a játéknak, sámán! -Nhokr érezte amint testéből kiszivárog a Waagh ereje, majd hirtelen el is felejtette mit is akart...csak arra emlékezett, hogy az a pegazuslovas csúnyán elbánt vele.

A mágus - druida ekkor a muskétások felé fordult, akik között óriási kavarodást okozott a következő becsapódó szikla. Argenteus a kőhajító felé meredt- ezek képtelenek hibázni? Rúnával vezérelt kőhajítós törpék lőnek így- ha jó napjuk van! Gyorsan egy zöld gomoly az aggasztóan közeledő ogre seregre, egy szóval visszaparancsolta a hátrálni készülő puskásokat, fején ezüstösen villogtak a parancskorona rúnái, majd a kőhajító felé reptette hátasát, hogy őket is részesítse Duthandor jótékony zöld párájából. Veszélyesen közel szállt le a zavarodott ork sámán mellett-de kinek árthat már a jámbor bolond? Ha közeledik, Ezüstszárny egyetlen rúgása az orkok ősatyjáig repíti.

A gőztank ekkor ismét feldübörgött, de néhány fenyegető gőzgomolynál több nem telt tőle. Gregor óriásit rúgott a kezelőfalba, de ez most nem segített. A gőz kezdett elviselhetetlenné válni a kabinban, odakint pedig a fekete ork bömbölve visszaparancsolta megrettent lándzsásait. A szűkölő éjgoblinok kerülgetni kezdték a mozdulatlan tankot és Gregor éhséget látott a szemükben.

Az íjász-goblinok megálltak és három pörgő eszelőst taszítottak a muskétások felé. A birodalmiak nem óhajtottak a gőztank sorsára jutni, így zabolátlan pufogtatásba kezdtek. Mire elült a lőporfüst, a három golyópörgető egy hadseregnek is elegendő ólommal a testében rogyott le. Az íjászok eddigre veszélyes közelségbe cserkészték be magukat. A puskák újratöltése reménytelennek tűnt az egybefolyó vízfüggönyben. Hans Pergitor, az osztagvezér elhatározta, megmutatja a toporgó Naplovagoknak, milyen is egy igazi lovasroham. A tétova nyilazásra ügyet sem vetve, kivont karddal zúdultak a szétrebbenő íjászok közé. A rövid kardok széles rendet vágtak az éjgoblinok közt, akiket csak Moirghurtól az ork egységvezértől való félelem tartott vissza a megfutamodástól. Egy pillanatig állni látszott a seregek arcvonala, majd a goblinok nagyobb létszáma győzött- a muskétások lovai megrettentek a csüdjüket kaszaboló csuklyás apróságok özönétől. A vágtában menekülő lovasok után lóduló éjgoblinokat Moirghur bömbölése tartotta vissza. Az ork bajnok belátta, hogy az üldöző goblinhad végzetesen közel kerülne a csatamező közepén forgolódó lovagokhoz.

-Megáállsz! Nyilazool!- A kéttenyérnyi pallos és a rúgásra lendülő csizmák jelezték, komolyan gondolja, amit üvölt. S mintha a muskétásokra zúduló nyílzápor nem lenne elegendő, a kőhajító sziklája is a menekülő sereg kellős közepébe talált. A pillanatok alatt ötödére zsugorodott egység szétszóródott a viharban.

A földet érő Argenteus szeme baljósan villant, és zöld kavargásba borította a veszedelmes kőhajítót. Balján az ork sámán vicsorgott.

-Nhokr még nem veszített...- Aztán minden hihetetlenül gyorsan történt. Nhokr kántált és elült a vihar. Klaus tehetetlenül nézte, amint a magasban köröző Wyvern lecsap a varázslatába feledkező jade-mágusra. Morg kopjája felhasította Ezüstszárny oldalát, a földhöz szegezve a pegazust. Argenteus vállán az uhu meg sem rebbent, mikor gazdája félrevetődött a kígyózó sárkányfej elől és rövid, ívelt druidakardjával előre szúrt. Morg fel sem vette a vállába maró hidegen kovácsolt penge ejtette sebet, pallosát széles ívben lendítette a druida felé. Balról a kétélu pallos, jobbról a Wyvern mancsa hasított ki bordákat, öklömnyi húscafatokat Argenteus oldalából. Ezüstszárny kitépte magát a kopja fogságából, patái csontot roppantva lecsaptak a Wyvern szügyére. A sárkányfajzat rúgása messzire repítette a vadul küzdő hátast, amely megérezve az oldalán végigömlő vért, a kengyelben lehanyatló lovasát, már csak a saját menekülésére gondolt. Az imbolyogva repülő pegazust Morg diadalüvöltése kísérte. Nhokr győztesen vicsorgott vezérére.

-Nhokr nem veszített!

A gőztank ebben a pillanatban hatalmasat reccsent, perzselő gőzfelhőbe borítva a tetején nyüzsgő goblinokat. A megrongálódott, túlterhelt kazán végleg felmondta a szolgálatot. Leforrázott éjgoblinok tucatjai bukfenceztek le a masináról amely végleg megállapodott a mély sárban. Gregor verejtékben úszva bereteszelte a fedélzeti nyílást, és Sigmarhoz fohászkodott. Inkább a gőz, mint a goblinok!

Klaus gyorsan felmérte a helyzetet. A druida halálával a kőhajító és az ogrék megszabadultak a zöld ködfelhőtől, a behemótok máris teljes sebességgel csörtettek a klémor-légió felé, a veszett sziklavetőknek pedig már csak két célpontjuk maradt: a kardforgatók és a csatatér közepén körbe forgó, farkaslovasokat üldöző lovagság. A nyilakkal közeledő éjgoblin sereg és a farkaslovasok nem sok jót ígértek, a szárnyra kapó wywernről nem is beszélve. A vihargömb energiája kimerült és a távolban, a lerobbant tank tetején ugrabugráló sámán is ellenfél nélkül maradt. A kisleviek csapata az utolsó pillanatban sem érkezett meg az erdőből. A kürtöshöz fordult. -Fújj visszavonulást!

A súlyos sebektől vérző pegazus hátáról csaknem lecsúszott már halott lovasa, mikor az uhu csapkodni kezdett szárnyaival. Jádezöld derengés borította be a testet és a halálos sebek azonnal beforrtak. Argenteus továbbra is zöld derengéstől övezve felült a nyeregben. Felkészült az orkok bosszújára, az uhu, Noctua ezért hordozta a Jade feltámasztóvarázst. Ha a sámán időben eloszlatja, az útnak valóban vége...Nhokr vette észre egyedül a távolban feléledő lovast, de a mágia szeleiből túl sok Waaghot merített, annyit, hogy most, ha akarta sem tudta volna eloszlatni Argenteus familiárisának mágiáját. ugy döntött, jobb, ha nem szól róla a fellegek közt diadalmasan röhögő Morgnak, még valami hirtelenségre ragadtatná magát.

A lovagok kitörtek az erdő felé, a klémor- légió fegyelmezetten masírozva az utolsó pillanatban tunt el a a Bánya-domb túloldalán. Ki kell üríteni a tartományt. Az orkok az új birodalom szívére mértek súlyos csapást, az aranybányákat foglalják el.

(Győzelmi pontok:birodalom:1 térfél, 0,5 mágiaképtelen sámán.

Orkok: 2, térfél, 1,5 csaknem tropára ment gőztank, 1 legyengített lovasmuskétások elpusztítása, 1,5 Jade-mágus legyőzése.

Össz.- 6:1,5 az orkok javára.

Errata: 1, Ha a kőhajító egyik kockáján Misfire van, a másikon hiába van HIT, azonnal dobni kell a balsiker-táblázaton, mert lehet, hogy a lövés létre sem jött. 2, Duthandor Párájánál minden saját mozgás fázisban dobni kell a random 2D6" mozgásra.

Az októberi felhőszakadással nekilendülő Waagh! az új Birodalom szívéig hatolt, feldúlva a központi territórium, a Bánya-dombok szegényes településeit. Az emberek egy része az erdőbe, mások az ősi romvárosba menekültek. A zöldbőrűek azonban nem telepedtek meg az elfoglalt földön. Az ork város melletti hegyekben az emberekénél is bőségesebb aranybányára, rengeteg kóborló, hadra fogható szörnyre bukkantak és Nhokr meggyőzte az ork vezért, hogy érdemesebb a közelebbi, nagyobb haszonnal kecsegtető földeket benépesíteni.

Vissza