| Részeg rohamozók, avagy a baj nem jár egyedül | |||
| Összefoglaló |
A delelôn álló nap sugarai szikrázva törtek meg a frissen esett havon. Fendar, az elf nemes, a sebtében összeverbuvált sereg vezére elgyönyörködött a kopár ágakon csüngô jégcsapokon játszó fényben. Ilyen tökéletes csak a természet lehet...és azok akik elfogadják törvényeit-tette hozzá fajtájára jellemzô büszkeséggel.
Az új Birodalmak, Kelarion világa (az elfek még mindig nem fogadták el a törpe eredetu, egyre elterjedtebbé váló Kharym nevet) azonban kíméletlen volt a Nemes Néphez. Haonnar, a darivelli íjászok maradékával visszatérô kapitány Nerdoill teljes pusztulásáról számolt be. A még be sem fejezett település falai között most zöldbôruek buzös hordái tobzódnak, a káosz által életbe visszaokádott sámánjuk pedig hatalmasabb, mint valaha. A Nép menekülni, kényszerült, a túlélôk ismét a semmibôl kényszerültek újraépíteni falujukat a tél derekán. Mintha ez nem lenne elég, a törpék megelégelték, hogy Hreimnir kôhídján áthaladó elf hadak és felderítôk nem fizetnek hídvámot, mi több, engedély nélkül haladnak tovább Arundar tartományi útján is. (No persze, mi jogon kérnek vámot egy talált híd után, Arundar klánfônöke Hosszúcopfú Hergal pedig megengedte, hogy használjuk az utat...) Az elfek pedig inkább kockáztatták a törpék haragját, minthogy az orkok, élôhalottak és Nors rablók birodalmain át jussanak a világokat összekötô Kaputól az új földön kivívott birodalmaikba.
Hergal, az egyetlen nôi klánfônök az öröklés jogán igen népszerutlen volt férfiközpontú törpék világában, nem véletlenül keresett új birodalmat az ujvilágban. Bölcs vezér módjára engedte az elfeknek, hogy használják a territóriumán átfutó ôsi utat, mi több, kereskedett is velük!
Krudd, az ôrült bányászmester csákányt ragadott (nem is akármilyet: villámgyorsan lesújtó, mágiától szikrázó rúnacsákányát), hogy móresre tanítsa Hergal klánját és eluzze a nôi klánvezért. Bányászait felhergelve, néhány klánharcost is megnyert a belviszály ügyének, sôt, legjobb Bugman sörkészletét nem kímélve a híres Vastörôk elitharcosait és a puskaportól füstös Mennydörgôk egy csapatát is maga mellé állította.
Hergal elenyészô hadat tudott volna felvonultatni és -bölcs vezér lévén -nem szívesen ontott volna törpe vért egy ilyen csatában. Az arundari úton áthaladó, Öregvilágból érkezô tapasztalatlan nemest, Fendart könnyen meggyôzte az ügy fontosságáról, így az elfek fegyelmezett serege próbálta feltartóztatni a Hreimnir felôl tántorgó részeg hordát.
Fendar végigtekintett seregén. Nemes paripája hátán kimagaslott a körülötte álló dárdások, saját testôrei közül. A három sorban felsorakozó, ithilmar-nehézpáncélban, pajzszsal felvértezett testôrök komoran hallgatták a kétoldalt húzódó dombokról visszaverôdô részeg kurjantásokat. Tudták, egy nagyobb csapat rohama ellen nem tarthatják sokáig magukat, ha Krudd áttör, játszva legyôzi Hergal maroknyi csapatát és akkor a Kapu és az újbirodalmak közti kapcsolat megszunik. A dombok kétoldalán Norrheim és Érein íjászai várakoztak, rezzenetlenül tekintve a havat felkavaró jeges szélbe. Nerdoill mellett számosan odavesztek mindkét település felszabadító seregként küldött lövészei közül (valójában csak néhány norrheimi tért vissza), a két újbirodalmi tartomány mégis elküldte minden hadrafogható íjászát. A Fendar-dárdások elôtt maroknyi Errili portyázó várakozott rájuk nem jellemzô fegyelmezett alakzatban, nemes paripáik hosszú gôzpárákkal prüszköltek a levegôbe.
A felkavarodó hóban, a két dombsor közti beomlott bányákkal szegélyezett úton imbolygó alakok tuntek fel, de a távolság és a felvert friss hó függönye megakadályozta a pontos célzást. A balszárnyon a dombsor tetején muskéták fegyverein csillant a fény-Fendar tudta, hogy egy jó lövés bárkit leteríthet onnan a távolból. Az úton legelôször kehetô alakok láttán a vezér összszorította a száját. Vastörôk! Nehézpáncélos, pajzsos, mágiával védett fejszés elitharcosok! Tapasztalatból tudta, mennyit ér az elf dárda a rúnákkal edzett vértek ellen...A vastörôk mögött csatajelvény emelkedett az égre és Fendar felismerte a Lehengerlés rúnáját. Ha nehézpáncélos veteránokat mégis sikerülne valami csoda folytán visszaverni, Krudd (természetesen nehézpáncélos) csákányt lóbáló bányászai úgy hasítják majd a dárdások sorait, mint kés a vajat. S mintha ez nem volna elég, a jobb szárnyon felbukkanó klánharcosok (Fendar felismerte az Acélököl klán pajzsdíszeit) számban egymaguk is felülmúlták a völgyszorost elálló dárdásokat.
Fendar nyugtalanul figyelte a dombokat. Haonnar a darivelli mészárlást túlélô íjászkapitány és az Arnyharcosok ígéretük szerint bekerítik a jobbszárnyat, de Fendar kételkedni kezdett, mire juthatnak íjaikkal a négyszeres túlerôben levô Acélöklökkel szemben. No persze velük van a nerdoilli túlélô, az okvetetlenkedô ember-mágus, Argenteus is. Fendar jobban örült volna egy lefnek, de Tethan, az ujbirodalmak egyetlen nagyhatalmú elf varázslója méltóságán alulinak tartotta, hogy "tudását egy részeg csürhére pazarolja". Nem mintha Argenteus nem igyekezett volna -mióta megérkezett Ashur könyvét bújta, noha tudta, hogy az ôsmágus elátkozott mágiakódexe bármikor a káoszbirodalmakba ránthatja. De hát mégiscsak ember volt -ráadásul még az összecsapás elôtt is az elf-törpe szövetségrôl, megbékélésrôl prédikált. Szövetkezni ezekkel? -nézett Fendar a kivörösödött arccal rikoltozó tántorgó törpékre -soha!
A dobtetôn dülöngélô muskétások váratlanul megtorpantak, nagyokat csuklottak, és fejüket fogva leültek a földre. "ajaj, többet ennyit nem iszom a Bugman speciálból"-nyögték kábán.
-Lôni! -üvöltötte torkaszakdtából Krudd, a "Csákányos Örült", aki már mélységesen megbánta, hogy bôkezuen mérte a sört a csatlakozó csapatoknak. A lövészk felpattantak és veszett puskaropogással adták tanújelét állhatatosságuknak. A találomra leadott lövések valami rosszindulatú helyi isten jóvoltúból mégis megtalálták céljukat-az Errili portyázók egyik lovasa úgy halt meg, hogy nem is látta honnan érte a halál. Kapitányuk tekintete találkozott a vezérével-mindkettôjük szemében konok düh villant.
-Vágta!-harsant a kapitán parancsa.
A vágtázókkal farkasszemet nézô Vastörôk csapata -egyszeruen eldôlt és hortyogni kezdett! Megbecsült veteránok lévén ôk ihattak a legtöbbet a nemes nedubôl-és ittak is...Krudd ordítozva, hatalmas rúgásokkal próbálta magukhoz téríteni a leheveredôket, a rúnapáncéloknak azonban meg sem kottyant a bányászcsizma. A jobbszárnyon az Acélöklök a részegek vakmerôségével, törpefeletti sebességgel gördültek elôre.
Ekkor bukkantak fel az Arnyharcosok a jobboldali dombtetôn. Nyílzáporuk fájdalmas sebeket ejtett a bányászokon, néhányan lehanyatlottak.
Az embermágus a talaj felett lebegve, fénylô aurába burkolva bukkant fel a domb mögött az árnyharcosok gyurujében, a törpék legnagyobb meglepetésére. Az elôrerohanó klánharcosok megálltak, tétovázásuknak Krudd bôdülése vetett véget:
-Acélöklök balra fordulj! Az íjászokra!
A népes, szesztôl nehéz szagú bányászcsapat dülöngélve a dombtetôn nyilazó Arnharcosok felé fordult.
A balszárnyon elôre tántorgó muskétások fegyverüket lengetve botorkáltak -de milyen sebesen!-a dombtetôn, nem vesztegetve az idôt fegyverük újratöltésére.
A Vastörôk ezalatt egyre mélyebb álomba zuhantak a harcmezô kellôs közepén. Nem segített sem Krudd ôrjöngése, sem a bányászok kiáltozása. Krudd bányászai csaknem józanok voltak, szívesen összecsaptak volna Fendar dárdásaival, de tomboló vezérük visszatartotta ôket. Azt akarta, hogy a nehézpáncélos veteránok megdolgozzanak a sörükért, ne aludjanak, míg az ô hu csákányosai vérüket ontják!
A helyzet komikumát elôször az elfek ismerték fel, és még az íjaikat feszítô lövészek is elmosolyodtak. Az "Örültcsákány" Kruddnak azonban nem volt kedve nevetni részeg harcosain...azaz...a torkából felharsanó hahota mágikus ereju volt, és ahogy a földön fetrengve röhögött, érezte, hogyan pattannnak meg tüdejében az erek. Teljesen legyengült, mire habzó szájjal feltápászkodott. Tekintete találkozott a csodálkozó embermáguséval. Argenteus a fejét csóválta. Bjuna Végzetes Röhögése általában egy csapásra leteríti áldozatait, az öreget csak dühe mentette meg az elemi ereju hahota kirobbanásától. Kettejük közül csak Argenteus tudta, hogy még egy ilyen röhögés és az ôrült bányász nem áll fel többé-legalább hónapokig.
A féloldalas mosolyú íjászok letarolták a muskétások elsô sorait. A megfogyatkozott muskétások túl részegek voltak ahhoz, hogy megijedjenek, harci dalokat énekelve tovább robogtak elôre, bunkóként lóbálva remekmívu fegyvereiket.
A végre feltápászkodó Vastörôk álmosan pislogva ballagtak a közelben robogó Erril lovasok felé, fel sem fogva Krudd dühöngését és a köröttük sziszegô nyílfelhôket. Fendar parancsára egyetlen íj sem szegezôdött rájuk, hiszen a legjobb elf íjak is csaknem ártalmatlanok voltak a rúdavédett páncélok ellen. A bányászok és az Azélököl klán harcosai között azonban aratott a halál. Erril lovasai ugrásnyi távolságból szórták nyilaikat a domb felé forduló klánharcosokra.
-Acélöklök balra fordulj! A lovasokra!-üvöltött Krudd, és az Acélöklök legjobb tudásuk szerint engedelmeskedtek.
Az erriliek kis csapata egyetlen ugratással elérhette volna mind az Acélöklöket, mind a Vastörôket-de a lovasok jól tudták, hogy ekkora túlerô ellen ez egyenlô lenne az öngyilkossággal. A Vastörôk ezt a pillanatot választották, hogy kipihenjék az elôzô néhány lépés fáradalmait, és békésen böfögve lehuppantak a földre.
Krudd dühe nem ismert határt. Soha nem tudta meg, mekkora szerencséje volt. Argenteus körül összesurusödött a mágia és a halálos nevetéshullám örvénye körbefonta az ôrjöngô bányászvezért-majd valami törpe védôszellem, (talán maga Grugni nem akarta hu törpéje szégyenteljes halálát... )- visszafordította a varázslatot és Argenteus sápadtan látta a felé örvénylô manavihart. Tudta, egyetlen ilyen rohamot sem élne túl. A kavargó mágia két lépésnyire az orra elôtt lendületét vesztette és ártalmatlanul szétoszlott. Argenteus felsandított az égre. Vajon ezt figyelmeztetésnek szánták?
Irens, a portyázók kapitánya a legerészebb megoldást választotta. Atvágott csapatával a klánharcosok és a Vastörôk közti alig néhány öles résen -a felocsúdó bányászok csak a mellettük elviharcó lovak patáinak csillogását látták-és Krudd csákányosai mögé került. Nyílzáporuk nem sok kárt tett a bányászokban, de nincs az a törpe, aki szereti, ha hátbanyilazzák.
A komótosan jobbra forduló Acélöklök ekkor csak a jobbjukon és mögöttük pendülô íjakat hallották, mire a portyázók felé fordultak, azok már a hátukban voltak.
-Bányászok jobbra át!
-Acélöklök hátra arc!
Krudd bányászai nem értették, mit kíván vezérük, mikor klánharcos testvéreik felé fordítja ôket, az lassan kijózanodó Acélöklök pedig végképp megszédültek az ismételt fordulástól. A hátuk mögött suhanó lovasok és a dombtetôn lopakodó Arnyharcosok pendülô íjai, sziszegô nyilai eközben a halál dalát énekelték.
A harcmezô felezôvonalán túljutott egyetlen törpe sereg, a botladozó musétások seregét ezalatt végképp megtizedelte a két szélsô dombon felsorakozó Éreini és Norrheimi íjászhad.
Krudd-mint az ôrjöngve dühöngôk általában-hirtelen higgadt le. Serege alig néhány lépést haladt elôre a kanyonban, a muskétásokat leszámítva, de abban sem volt köszönet. A domboldalra visszahúzódva nyilazó Arnyharcosok akárha a holdon lettek volna elszánt, ám nem túl fürge klánharcosai számára. A hátuk mögött lövöldözô portyázók fürge paripáik hátán szintén megközelíthetetlenek voltak. A muskétások leszedhették volna ôket ha nem rohannak elôre halomra lövetni magukat. A szemközti két dombtetôn kipihent színjózan íjászcsapatok, az út végén komor dárdások sorfala várta legyôzhetetlen, ámde részeg seregét.
A generálistól, Fendartól nem félt. Vilámgyorsan lesújtó, rúnahatalommal mozgatott csákánya végez vele, mielôtt híres Élôacél kardját felemelhetné.
Az árnyharcosok között azonban egy aggasztó arckifejezésu elfet látott. Hallomásból felismerte Haonnart, a darivelli íjászok kapitányát és a nyakában függô tuzfényu medált is. Ha a kapitány kihívja párbajra, nem utasíthatja vissza. Ha legyôzi Haonnart, halálával a medál tízezer halálos szilánkra robban és sejtette, hogy az átkozott nevetéstôl legyengülve még gyôztesen sem élné túl az összecsapást.
Ha ezalatt buzgó klánharcosai üldözôbe veszik a könnyulábú Arnyharcosokat, érett dinnyék gyanánt gurulhatnak bele a dombok tövén kétoldalt húzódó bányakürtôkbe.
Egy utolsót köpött az út végén csillogó elf sorfal felé, majd mordult egyet, remélve, hogy ezt a parancsát minden szeszgôzös harcosa helyesen értelmezi:
-Hazafelé!
A bányászok és klánharcosok hulláma megindult haza, Hreimnir tárnái felé. A földön heverô Vastörôk elôször nemtudták mire vélni, hogy abbamaradt a rugdosás, majd feltápászkodva, értelmetlenül dünnyögve társaik után eredtek. Az árnyharcosok és portyázók már emelték nyilaikat- ezeknek az egységeknek vérükben volt a bosszúállás -mikor Argenteus csengô kiáltása harsant a dombtetôn.
-Ne lôjetek!
A kérdô tekintetekre válaszul csípôre tett kézzel, Finreir lobogó aurájának fényében csak ennyit mondott.
-Szükségünk lesz még a haragtartókra és ne
feledjétek, ezt a csatát nekünk Bugman söre nyerte meg.
Az elfek - saját céljaik érdekében- a törpék klánjai közt dúló belviszályokba keveredtek és a gyengébb oldalon találták magukat olyannyira, hogy nekik kellett megvédeniük a pártfogoltjukat a másik klán haragjától. A Bányakanyonban csaptak össze -ha összecsapásnak lehet nevezni egy olyan ütközetet, ahol az egyik sereg zöme tökrészeg és egyetlen ütésváltás sem esik.
A Nerdoillból menekült elfek Erril néven épülô
faluba költöztek és a tél derekán befejezték a település felépítését.
(Törpék: egy db 29p-os lovas lelövése /ez is csak véletlenül, mert 3-as WS-nél -l részegség, -1 hosszútáv, -1 mozgás miatt, csak 7+-al találhattak volna/ elfek:bányászok megritkítása 6db, Mennydörgôk szétlövése, (16db?), Krudd megsebzése, l teljes térfél össz: 0:2, (0:3) de a gyôzelem feltétele itt az volt, hogy Krudd 5 kör alatt áttörjön az elf gyurun. A törpe vezér végül feladta a 4. kör végén.)
(Errata-1, Az Errili portyázók akármennyit
mozognak WS-ük mindi 4 marad, nem romlik, 2, a törpék rúnakovács híján nem
használhatják a megfordítás és pusztítás kártyákat 3, A sereg, amely lövések
stb. eredményeképpen 1/4-re apadt, (törpe muskétások) nem létezônek,
megsemmisültnek tekintendô. 4, egy oldalra fordulás a mozgáspont 1/4-ét, hátra arc
1/2-ét igényli. )