| Összecsapás a Bűzkanyonban | |||
| Összefoglaló |
Argenteus tanácstalanul fürkészte a kétoldalt magasodó csaknem százembernyi magas falakat. Az Elfek Hireliorn (Kőösvény) tartományán átfutó út legkülönösebb szakasza volt a Bűzkanyon. Mintha egy hatalmas karom hasított volna mélyen a Föld kérgébe, mérföldek során át jó három nyíllövényi széles, százembernyi mély sebet ejtve a Föld Bőrén. ki tudja, az eltűnt ősi Nép milyen praktikákat űzött, milyen háborúkat vívott itt, az új világban. Vajon mi vezethetett a kipusztulásukhoz?
A mágus azonban nem elmélkedni jött a kanyonba. Mögötte Naraisz, az Óbirodalomból nemrég érkezett új generális és serege sorakozott. Argenteus kellemetlen helyzetben volt. Maga vitte meg az elfeknek az orkok pusztulásának örömhírét, külön leírva Skorpió Hrogh és Vaddisznólovasai halálát -és néhány nappal később Darivell Árnyharcosai arról számoltak be, hogy a cafatokká lőtt Hrogh, hasonló sorsra jutó vaddisznósai élén észak felé vonul. Naraisz, az ifjú generális gondoskodott az orkok máltó fogadtatásáról, az összecsapás helyéül a Bűz-kanyont jelölve ki /"Itt legalább nem érezzük a szagukat "-mondta Tethan, az elf mestermágus/.
Az árnyas kanyon bal szélén egy fényhiánytól tengődő kis erdőségben rejtőzött az Árnyharcosok két serege. Haonnar Darivelli Csendesléptűi és Naraisz Feketecsuklyásai. Az erdőség előtt, az orkok várható útvonalában ingovány húzódott. Az erdőcske mellett Tethan harci szekere várakozott, a szekéren a mestermágus mellett tanítványa, Argenteus is helyet kapott a két lövész-hajtó nem kis bosszúságára.
A szekér mögött a Kardmesterek támaszkodtak hosszú, kétkezes kardjaikra. Argenteus szemében ők jelentették az eszményi elf harcost. Nyugodt, villámgyors és halálosan pontos.
Mellettük Darivell bosszúállói próbálgatták íjaikat, az elfek legveszettebb hírű, páncél nélkül harcoló vakmerő lövészei. Középen Caledor Sárkányhercegei álltak alabástromba faragott nemes szoborként. A Sárkányhercegek dölyfe még a rátarti elfek körében is közmondásos volt, de harcolni az hihetetlenül tudtak. Naraisz a csapat élén halkan beszélt az elitharcosaihoz.
"Legelőször egy kis alázatot kéne itt mindenkinek tanulnia. minden sokkal jobban menne." - gondolta az ember mágus.
A Sárkánylovagok mellett vérszínű sziklafal húzódott, a sziklafal túloldalán Naraisz személyes testőrserege, a Dárdás-hosszúíjas - nehézpáncélos Ithilloriak álltak fegyelmezett sorokban. A testőrsereg védte a kanyon keskenyebbik, a sziklataréj túloldalán húzódó részét. A két sorban íjazó, három sorban kézitusázó dárdások veszedelmes ellenfelek lehettek bármely ellenfél számára.
A hosszú sziklafal messziről elhozta a közeledő horda zaját.
A mocsárral szemközt húzódó erdőből egy nagyobb és egy kisebb éjgoblin íjászcsapat és egy dárdás éjgoblincsapat bukkant fel. "Fanatikusok" - gondolta Argenteus és az elf sereg minden harcosa szinte egyazon pillanatban. A sereg közepét két buzogányt lengető fekete orkok alkották, a jobbszárnyat pedig Skorpió Hrogh elpusztítottnak hitt vaddisznólovas ork hordája, élükön elpusztítottnak hitt vezérükkel.
A vadorkok mozdulatai azonban túl szögletesek voltak, és üvöltözésük is kissé rekedtnek tűnt. Ha valóban Feketeagyar hozta vissza életbe a cafatokra lőtt hordát, Gork és Mork ezúttal alaposan besegíthetett neki.
- Egy egész hordát és a vezért feléleszteni...- ilyen nincs... - mondta döbbenten Argenteus.
- Nincs hát - vetette oda foghegyről a mestermágus.- Nem is pusztultak el, csak képzelted. Emberi fantáziálás! - biggyesztette ajkát lekicsinylően.
Argenteus még rosszat gondolni sem mert a gondolatolvasásban is jártas mestermágusról, de sötét pillantása sokat elárult.
- Most pedig végére járunk az ork kérdésnek. Véglegesen. - mondta Tethan minden szót nyomatékosan hangsúlyozva.
- Naraisz még nem harcolt orkok ellen az új világban -vetette ellen Argenteus.
- Nem is fog. A sereget én vezetem. Naraisz a parancsaimat követi. Én már vezettem itt győztes csatát.-Tethan minden szavából sugárzott az önhittség.
Slagh, Doldinger végzete a felhők közé szárnyalt mantikorjával. a vadorkok pedig dübörögve lándzsát szegeztek. Az embercsonkoló legénysége markába köpött -és hatalmas sziklatömbjük reccsenve csapódott Tethan szekerébe. Argenteust az utolsó pillanatban rántotta félre a mestermágus, az egyik íjász-hajtó azonban nem volt ilyen szerencsés.
- Hogy megtanultak ezek célozni...morgott Argenteus a szilánkokra hasadt mellvédet látva. A goblin íjászok nyílzápora nem érte el az elfeket, de elgondolkodtatta a közelebb merészkedő portyázókat. Hatalmas manaörvény süvített végig az asztráltéren - és a lándzsás vadorkokat felkapva átrepítette őket a csatamezőn. S mintha ez nem lenne elég, Feketeagyar kántálása nyomán a Waagh! manától döbürgő örvénye fonta körül az egységet. Tethan döbbenten próbálta oszlatni az ork mágiát- majd elképedten eresztette le karjait.
- Ha nem lehet megállítani, majd eltérítem őket ! - vetette oda Argenteusnak magabiztosan, ami azonban ezután történt, őt lepte meg legjobban. Teclis Ragyogásával zavarta össze a kőhajításnyira földet érő csapatot-azaz...Nhokr rekedten kiáltott, és az elfek mestermágusa megtántorodott, sikoltva a szekér recsegő korlátjába kapaszkodott. Argenteus felismerte az asztrálvillanást, amint a harcedzett ork sámán, Nhokr kitépte az elf aurájába szőtt varázslatot.
Naraisz higgadtan reagált a hirtelen megjelenő orkokra. Fekete gömböt emelt a magasba- Argenteus ajándékát. A Romvárosban talált Vihargömb ezúttal is jó szolgálatot tett-az éjfekete felhőtakaró megakadályozta a fenn szárnyaló mantikorlovas ork hős leszállását.
-Darivelliek előre! - harsant a mestermágus parancsa.
Darivell íjászai összenéztek. Maroknyian voltak páncél nélkül, tőrrel-íjjal felfegyverkezve. Velük szemben ötször annyi őrjöngő, lándzsás vadork készült tomboló vadkanok hátán lerohanni a Caledori Sárkányhercegek lovagjait. A lovagok még mindig döbbenten meredtek a semmiből előttük termő vérszomja hordára. Darivell veteránjai nem tétováztak. Egy vállrándítással a vadorkok felé rohantak.
A lovagok balszárnyán a kardmesterek és Tethan megtépázott szekere, a jobbszárnyon Naraisz dárdás - íjász gárdája nyomult előre. Az elf nyilak sziszegése elveszett az orkok csataüvöltésében. A testőrgárda, a portyázók nyílfelhői egyetlen áldozatot sem követelt a páncélozott szívós őrjöngők soraiból!
- Ilyen nincs- nyögte Argenteus.
Az őrjöngők lándzsdöfései, a vadkanok agyarai csaknem megsemmisítették halálraszánt darivelliek maroknyi csapatát- de a szempillantás alatt harmadára fogyatkozott egység kitartott az ötszörös túlerővel szemben! A villámgyorsan cikázó keskeny pengék mesterien védték a csapások zömét, de sikeres ellentámadásba lendülni nem volt érkezésük.
A vadork egységet a Waagh! acélozta, Tethan pedig kegyetlen mosollyal Tarnus árulójának igéit kántálta az egységet vezető feketeork hős felé. A hős azonban nem vált saját népe mészárosává - Feketeagyar rekedt üvöltése harsant és Tethan aurájából fertályórán belül a második varázslat szakították ki.
Nhokr kántált és Mork keze ismét felragadta a vadorkokat, velük együtt az utolsó még védekező darivellit, és elteleportálta a rohamozó Sárkánylovagok elől, vissza az ork sereg arcvonalába. Feketeagyar ezalatt sátáni vigyorral készült egy Agycsapással végképp megtörni az elf mestermágust, ám az visszafordította varázslatát. A sámánlord kis híján lefordult az önmagára mért csapástól. Az éjgoblin dárdások lobogója villámözönt szórt a közeledő szekérre. Tethan egyet még sikeresen oszlatott, ám a másik kettő szénné égetett két lovat. A dolgok kezdtek nagyon rosszul alakulni az elfek számára, a túlfeszített ork kőhajító messzehangzó reccsenése sem javított sokat a helyzeten.
A goblin dárdások felbátorodva megindultak a portyázók felé, a jobb szárnyon a vadorkok túlereje lehengerelte az utolsó darivellit is.
A goblinok nyílzápora, majd a villámszóró Harag Lobogója az utolsó lovakkal is végzett, és Tethan recsegő szekere jó nyíllövésnyire a goblinoktól, kőhajításnyira a ritkás erdőtől, megállt.
- Ezért meglakoltok-sziszegte a mágus és (kihasználva, hogy a sámánok a Vihargömb mágiáját próbálják - sikertelenül - szétoszlatni) olyan lángtengerbe borította az ork generális elit feketeork seregét, hogy maga is meglepődött.
- Ti meg mire vártok? Ugrasszátok ki a fanatikusokat! - kiáltott a döbbent szekerészekre. Azok tudták, hogy a biztos halálba mennek, mégis - hosszúléptű elf futással- rohanni kezdtek a goblinok felé. A golyópörgetők valóban kirobbantak és szempillantás alatt végeztek a vakmerőkkel.
- Ezek sem fonak a portyázókra rohanni- mondta Tethan, de hangjából hiányzott a korábbi önhittség. Pedig a leckének még nem volt vége.
Hrogh kántált a távolban, és Morg Keze ismét felragadta a vadorkok csapatát, hogy ezúttal a dárdás-íjász Ithillori gárda előtt tegye le, a Vérszikla túloldalán.
Az Ithilloriak habozás nélkül lőttek a közeledőkre - és egyetlen áldozatot sem szedtek a szívós, életbe visszarángatott vadorkok közül. A rohamozó vadkanok viszont iszonyatos pusztítást vittek végbe soraikban. Az elfek arcvonala megtört, és fejveszett menekülésbe kezdtek az elpusztíthatatlannak tűnő őrjöngők előtt.
Tethan hiába próbált segíteni, a csak találgathatta, mi történik a Vérszikla túloldalán.
Egyetlen varázslata maradt, de az elméjére sújtó csapás megértette vele, hogy már az sem sokáig. A saját csapásától lassan magához térő Feketeagyar játszva győzte le mentális párbajban a zavarodott elfet, majd megnyitotta a Vihargömb keltette fellegeket.
Naraisz magasba tartotta a gömböt, és a villámoktól hangos éjszínű felhők ismét összezárultak a leszállni készülő mantikorlovas előtt.
Az őrjöngők ezalatt utolérték és megsemmisítették az Ithillori testőrsereget. Naraisz Sárkányhercegei a Vérsziklát megkerülve még láthatták, amint az utolsó dárdást is levágják. A jobbszárnyon Kardmesterekés a portyázók két egysége nem mert átvágni a villámsebesen pörgő Fanatikusok arcvonalán. Tethan utasítására vártak, de a mestermágus saját bőre mentésével volt elfoglalva. Érezte a mana egyre erősödő örvényét, de neki magának egyetlen varázslat sem maradt az aurájában. Ami pedig sólyom-familiárisát illeti...Feketeagyar Agypárbaja ebben a pillanatban szakította ki aurájából az utolsó varázslatot is.
Tethan, a mestermágus minden varázslatától megfosztva, egy rommá lőtt hadiszekéren kuporgott tanítványával, Argenteussal, akinek - ó elf magabiztosság! - megtiltotta, hogy a csata idejére mágiát szőjön az aurájába, nehogy kedve támadjon beavatkozni. A szénné égett lovak, a szekérről leváló palánkdarabok és a közelgő éhesen rikoltozó goblinok láttán elpárolgott minden bátorsága. Hiába vártak rohamparancsra a Sárkányhercegek, és a Kardmesterek az erdőben pedig a Feketecsuklyások és a Darivelli Bosszúállók portyázói -a megrémített mestermágus számára a csata elveszett.
Az elfek között egyedül ő értette meg, hogy a vágtázó Sárkányhercegek elől Mork Keze bármikor felragadhatja a vadorkokat, hogy aztán a hátukba rohamozzanak. Hamar belátta, hogy mágikus támogatás nélkül, mikor a zöldbőrűek oldalán két sámán harcol, köztük Feketeagyar a sámánlord - nos, belátta, hogy ez a nap Gork és Mork valamint felélesztett gyermekeik, a vadkanlovasok és Skorpió Hrogh bosszújának napja.
Feketeagyar napja.
Leugrott a szekérről, és sziszegő goblin nyilaktól kísérve menekült a ritkás erdőbe. A portyázók közé rejtőzve adta ki a visszavonulási parancsot.
-A Bűzkanyont átengedjük a büdösöknek. Vissza Norrheimbe!
Az elfek kelletlenül engedelmeskedtek. Neheztelésüknek Argenteus adott hangot, akinek legjobban fájt legendássá vált darivelli fegyvertársai elvesztése.
- Lehet, hogy egy rajtaütést meg tudsz szervezni a törpék ellen, de a seregek összecsapását ezentúl bízd a generálisra!
- Argenteus! Nem vagy többé a tanítványom! - vágott vissza sértődötten a mestermágus.
- Rendben. De remélem, a mai napon te is tanultál végre valamit: szerénységet.- szólt vissza a válla felett az embermágus. Tethan forrt a dühtől de érezte, a mai napon egyetlen elf sem emelne kezet a druidára arcátlanságáért.
(2519 Igéret Hava /május/ Feketeagyar ork sámán Mork segítségével visszarángatja az életbe a cafatokká lőtt Skorpió Hrogh seregvezért, aki - hasonlóan összefoltozott lándzsás vadorkjai élén észak felé menekülve a Bűzkanyonban áttörte Tethan mágus és Naraisz nemes elf generális sebtében felállított seregét. Az orkok továbbvonulva, az elf territóriumoktól északra új várost alapítottak (Vhudarg).
Orkok-Elfek:4:0 Orkok: Darivelli íjászok elpusztítása 1, Ithillori egység elpusztítása 3, szekér megsemmisítése: 1 Elfek:feketeork egység megritkítása, fanatikusok kiugrasztása.
Fejlődés: Lándzsás vadorkok darivelliekért és ithilloriakért 1x, Nhokr 1x Tethan mágiájának pusztítása ( összesen 4xelit, azaz szintet lépett!/1sz. sámán áráért 2 szintű./)
Errata: 1, Mork keze csak egy egységet mozgat el 18"-re a sámánhoz képest, maga a sámán nem teleportálgathat egy kiválasztott egységgel. Ha az egység másik egységgel kézitusába kerül így, a kézitusa fázisban rohamozónak számít, de ez nem jelenti azt, hogy ha éppen van valaki a rohamtávjában érkezés után, akkor a kézitusa fázisban egy extra rohamra lenne jogosult. 2, A vadorkok nem használhatnak nehézpáncélt és lándzsát. 3, Ha egy kőhajító működés közben tönkre megy, nem számít az ellenfél győzelmi pontjaiba. 4, Ha egy szekérre lövés jellegű támadást /Harag Lobogója/ adnak le, az úgy is kell elosztani, mintha lövés érte volna a szekeret, nem pedig a lovakat leszedni, mert azok vannak legelöl.)