| Nyílfelhôk a Végzetszakadéknál - Mester és tanítványa | |||
| Összefoglaló |
Az érkezô tavasz már olvasztani kezdte a havat, az arundari Végzetszakadék mellett komorló erdôben azonban csak az elsô bátortalan rügyek jelezték a tél közelgô vereségét. Argenteus sóhajtva gondolt a romok közt, földbe vájt lyukakban didergô újbirodalom menekültjeire. Talán a tavasz a lidércnyomásos Waagh!-tél elmúltával az emberfaj új életének kezdetét is jelenti. A gyôzelmek kezdetét. Ezért didergett együtt a norrheimi, darivelli íjászokkal a Végzetszakadék melletti dombtetôn.
Mestere, Tethan, az Öregvilágból érkezett legnagyobb ujbirodalmi elf mágus maga mellé rendelte, hogy a rajtaütés során az életbôl tapasztalja meg "az elf mágia felsôbbrenduségét". Tethan nem rejtette véka alá az emberekrôl és törpékrôl alkotott lekicsinylô véleményét, de Argenteus mindent lenyelt, csak hogy tanulhasson. A Rombirodalmak embernépének szüksége volt a lehetô legjobb mágiára.
A domb, melyen a darivelli lövészek maroknyi, barátokká vált harcedzett csapata és Érein íjászai felsorakoztak párhuzamosan futott az Arundari úttal és az út túloldalán kanyargó kétszáz láb mély Végzetszakadékkal. A domb jobb oldalán a ritkás tavaszi erdôben Haonnar darivelli Árnyharcosai lapultak, a domb mögött Tethan személyes elithadserege, a Kardmesterek várakoztak. A magasban körözô két óriássas is része volt a rajtaütésnek. A sasok megelégelték a fiókáikat zaklató, bányákat robbantó törpéket, így az elfek természetes szövetségeseivé váltak.
Argenteus ismerte a haditervet. A sasok elterelik Krungor harcosai figyelmét, és a varázsködbe borított törpe nyílpuskásokkal a Kardmesterek végeznek. A domb felé kitörô egységeket nyílzápor várja. Az úton továbbhaladókra Tethan mágiája -ígérete szerint- ráomlasztja a baloldalon kopárló dombot. Argenteus nem elôször látott brilliáns haditerveket összeomlani, de tudta, az elfek meglepô dolgokra képesek.
Mindezt szövetségesük, Hosszúcopfú Hergal érdekében, akit Krudd után ezúttal Krungor, a rúnakovács akart végleg móresre tanítani. Az egyetlen elfeket megturô törpe territórium fennmaradása érdekében a rúnakovácsnak vissza kell fordulnia -vagy pusztulnia kell.
Az úton mit sem sejtve megjelentek a törpék elsô harcosai. A szakadékhoz legközelebb a nyílpuskások menetoszlopa masírozott, lövedékeik ellen még a Kardmesterek Ithilmar-vértjei is alig nyújtottak védelmet, a többiek pedig...az út közepén, a nyílpuskások balján Krungor menetelt Kalapácsosai gyurujében. A Kalapácsosok zászlaján valami törpe rúnát lengetett a szél,de Argenteus nem ismerte fel, sôt Tethan is töprengve ráncolta homlokát. A nehézpáncélos, pajzsos, komor Kalapácsosok ellen nem sokat érnek az elf íjak, ami pedig a Kardmestereket illeti...majd meglátjuk. A sereg bal szárnyán hatalmas Pusztító egység törtetett, a tetovált, tavaszi fagyban is meztelen felsôtestu fanatikusok mindkét kezében élesre fent fejszék villogtak. Argenteus kezdte bánni, hogy követte Tethant a csatába. Ennek nem volna szabad így történnie! A Waagh! egész tartományokat tarol le, a Rend erôi pedig egymást mészárolják kicsinyes belviszályokban! Az úton mentelôk között nem egygyel vállvetve harcolt a Szürkehegyi csatában, lehet, hogy a derék Snigarr ott talpal a számszeríjászok között...
A lapuló elfek megvárták míg a sereg az út közepére ér, ahonnan nincs visszaút és egyszerre támadtak.
Nyílfelhôk. Darivell íjászai felálltak, lejjebb ereszkedtek a doboldalon, fénylô nyílvesszeik azonban csak karcolásokat ejtettek a szívós Pusztítókon. Érein bosszúállói összehúzott szemmel eresztették útjukra nyílvesszeiket és a Pusztítók közül néhányan felbuktak. A könnyulábú Árnyharcosok az erdôbôl kirohanva a törpék hátába kerültek, íjaik a nyílpuskások hátsó soraiból szedték orvul áldozataikat. A domb mögül a Kardmesterek csapata bukkant fel, a sasok víjjogva csaptak le a felhôk közül. A mestermágus koncentrált, de nem varázsolt.
A törpék -Krudd részeg seregével ellentétben- döbbenetes rutinnal reagáltak a rajtaütésre. Krungor kalapácsosai a közelben vijjogó sasokat szemmel tartva tovább masíroztak az úton a biztos menekülést ígérô nyugati dombok, a lemenô Nap felé. A számszeríjászok egy jobbra át után célbavették a dombon felsorakozott elf íjászokat, a Pusztítók pedig bajtársaik méltatlan halálán feldühödve megindultak az éreini lövészek felé. Argenteus ismerte a törpék messzehordó, páncélt is átütô számszeríjait és egyáltalán nem érezte magát biztonságban darivelli barátai között.
Tethan kiáltott, hangjában a mana vihara süvített -és a törpe lövészsereg közepén zöld gomolygás robbant. Argenteus ismerte Duthandor jadeszínu Páráját, a Szürkehegynél maga is ezt alkalmazta Grash és goblinjai ellen. A lövészektôl tehát biztonságban vannak. Az egyik szekérméretu óriássas vijjogva tunt el a ködben, társa Krungor kalapácsosai körül körözött.
Nyílfelhôk. Darivell túlélôi ismét nem szedtek áldozatokat, Érein bosszúállói és az Árnyharcosok azonban alaposan letarolták a Pusztítók elô-és oldalvédjét. Argenteus elfordította arcát. A Halálkeresôk, akik hôsi összecsapásban remélték elérni a szégyenüktôl megváltó halált, sarlónyeste érett kalászként hullottak a gyilkosan pontos lövések nyomán. A Pusztítók létszáma kevesebbmint felére apadt szempillantás alatt, és csak hírhedt fanatizmusuk tartotta bennük a lelket a nyílzáporral szembeni további rohamra.
Tethan kiáltott, széles ívben mutatott a fenyegetôen közeledô Pusztítók felé- és nem történt semmi. Argenteus nem szólt egy szót sem-nem akarta elveszíteni egyetlen számba jöhetô mestere jóindulatát. A zöld gomolygásból felharsanó vijjogás és káromkodás alapján ítélve a sas megtalálta ellenségeit. Krungor kalapácsosai tovább masíroztak az úton, a köröttük keringô sas miatt azonban nem válthattak fegyvert vállra vetve erôltetett menetre. Tethan nem varázsolt és Argenteus tudta miért: jóformán leheletnyi mana sem áramlott a harcmezôn.
Nyílfelhôk. A Darivelliek és Árnyharcosok vesszei egyetlen áldozatot sem követeltek, Érein bosszúállói is csak egyetlen Pusztító halálát okozták. A ködbôl a hasztalanul hadakozó óriássas rikoltozása harsant. Mikor Tethan is tehetetlenül eresztette le karjait a mana-szikkadt csatamezôn, mindannyiuk számára nyilvánvalóvá vált, hogy Grugni végre fiai felé fordította arcát.
Krungor kalapácsosai ajkán bizakodó kiáltás harsant és félfordulattal a közelgô Kardmesterek felé fordultak. A ködben a sebzett sas rikoltása harsant, majd az ezt követô roppanás elárulta, hogy a keményen küzdô nyílpuskások levágták a kézitusából menekülni próbáló óriás madarat. A kántáló Tethan ismét a villogó fejszéju, Árnyharcosok felé forduló Pusztítókat vette célba varázslatával, láthatóan minden eredmény nélkül. A mestermágus nem nézett Argenteusra, aki igyekezett komoly arcot vágni.
Nyílfelhôk. Az erdôszélre visszahúzódó Árnyharcosok és az Éreiniek nyilai ezúttal nem sok kárt tettek a maroknyira fogyatkozott bôsz Pusztítókban, a darivelliek nyilai viszont szívet-torkot találtak. A Pusztítók belátták, hogy Darivell gyorslábú, erdôszélrôl nyilazó Árnyharcosait soha nem érik utol, ezért ismét a domboldalon felsorakozó íjászok felé fordultak. Nem az életükért, hanem a méltó halál esélyéért futottak. Veleszületett mágiaellenállásuk ezúttal nem védte meg ôket Tethan lélekzavaró mágiájától, de a hagyományos törpe konokság ismét visszaverte a mestermágus lélekmanipulációit.
A Kardmesterek rohamtávolságra értek a Kalapácsosokkal szemben. A kétkezes mesterkardokat hihetetlen könnyedséggel pörgetô elfek harci zászlaján a Kitartás rúnája szikrázott. Már lendültek a pallosok, mikor Krungor elôrelendítette gyurutôl szikrázó öklét és tuzfal robbant a visszahôkölô Kardmesterek elôtt. A fegyelmezett mestervívók egy emberként -elfként- fordultak, hogy megkerüljék a perzselô, embermagas lángfalat.
Tethan szeme vésztjóslóan villant és kiáltása ezúttal hatalmas manaörvényt kavart a Kalapácsosok körül. Krungor veteránjai elvesztették tér-és idôérzéküket, az irányok megcserélôdtek, a baljukon, a nyugati dombok felé lebukó nap a szemükbe tuzött, a mögöttük vijjogó sas rikoltása a fejük felett harsant... menetelésük rohanássá változott, és Krungor, veteránjaitól kísérve lélekszakadva rohant- a Végzetszakadék felé. Tehát a Kalapácsosok védôrúnának hitt lobogója csupán félrevezetésre szolgáló díszítés... Argenteus összepréselt ajakkal nézte Tethan gúnyos profilját. Egy elf nem tehet ilyen aljasságot! Mikor a mestermágus varázslata lefoszlott a Kalapácsosokról, a veteránok csupán néhány lépésnyire támolyogtak a szakadék szélétôl.
Ez forró volt! Grugni, a harcedzett rúnakovács szakállával törölte le a homlokán gyöngyözô verejtéket. A düh erôt adott neki, hogy megtörje a nyílpuskásokat fogva tartó jadeszín ködöt, de a Pusztítókon már nem segíthetett. A fejszedobásnyira jutó halálkeresôk pedig a domb tövében meg is találták a halált, de nem úgy, ahogy szerették volna. Az utolsó tetovált fanatikus karnyújtásnyira rogyott össze az Éreini bosszúállók elsô sorától. A darivelli, éreini és árnyharcos lövészek komoran engedték le íjaikat, tisztelegve az ellenség elôtt, amely méltóbb halált érdemelt volna.
Az árnyjárók közé süvöltve becsapó számszeríj vesszôk néhány árnyharcos életét követelték, de nem változtathatták meg a megváltoztathatalant. A lebukó nap fényében Krungor elmorzsolt egy szitkot és beismerte, hogy a hitvány, gyáva elf taktika ezúttal ôt is legyôzte. Nem mehetett tovább az éjszakában ismeretlen földön, a Végzetszakadék szélén állva pedig csak reménykedhetett, hogy a dombtetôn kántáló mágus nem küldi legjobb embereivel együtt tovább, a mélységbe.
-Kalapácsosok, Nyílvetôk haza! -üvöltött dühösen. ujabb bekezdés a Harag Nagykönyvében.
-Nos?- fordult Tethan fölényes mosollyal ember-tanítványához.
-Gyôztetek -mondta rekedten Argenteus- egyetlen
kardvágás nélkül. de én azért nem lennék rá büszke...
Hergal ellen ezúttal Ősszakállú Krungor, a
rúnakovács gyujtött sereget és a törpék egyetlen ôi klánvezére ismét elf
szövetségesei segítségét kérte. Tethan, az elf mestermágus rangjához méltónak
találta a megbízatást és megfelelônek az akalmat, hogy élôben szemléltesse az elf
mágia fölényét. A mágia valójában nem sok szerepet játszott az összecsapás
során, az elf íjak annál inkább. Krungor Pusztítói egytôl egyig a gyilkos
nyílvesszôk áldozataivá váltak. A rúnakovács, serege megcsappanásával
visszavonult, Az elfek pedig tovább terjeszedtek a településeik mellett futó
Kôösvény (Harreliorn tartomány) mentén.
(Törpék: egy óriássas levágása (75p,) 2 Árnyharcos lenyilazása (24p), összesen 1 gyôzelmi pont, Elfek: 21 Pusztító+standard, (264p), 2 nyílpuskás 24p összesen 3 gyôzelmi pont. térfélpont nem volt. elf-törpe 3:1
Fejlôdés: Az árnyharcosok, a darivelli és éreini íjászok fejlôdnek, mert saját pontértéküknél (270p.össz.) nagyobb csapatértéket (288p össz.) pusztítottak el. nyílpuskások nem fejlôdnek, mert a lelôtt Árnyharcosok és az óriássas együtt pontértékük felét sem teszi ki. /99 vs.208p/.)