Micsoda hőség! -Snigarr elgondolkodva nézte az orráról a kőhajító kerekére cseppenő verítéket. Késő délután volt, a törpök serege felkészülten figyelte a szemközt kavargó káosztörpe-ork hordát. A Birodalom által beígért erősítésre vártak, s úgy tunik a kőhajító, a nyílágyú, és a girokopter visszatartotta eddig a csürhét, nem is beszélve az alant sorakozó törpe seregről.
No igen, a sereg. Harcedzett veteránok, trollölők, nyílpuskások- kicsiny, ám törhetetlen gárda, élén a generálissal.
Dübörgés hallatszott a hegytető mögül, majd egy porfelhőben megjelent az erősítés is. Csillogó nehézpáncélzat, hatalmas, harcra nevelt nehéz paripák nyergében napdíszes pajzsú Naplovagok. A lovagok mögött zöld köpönyeges ősz férfi lovagolt-pegazusháton. Vállán álmosan pislogó uhubagoly, fején rúnákkal ékes ezüstkorona. Argenteus volt, az uj földek egyik felfedezője, az emberfaj egyetlen mágusa ideát.
A lovagok látványa úgy látszik eggyé kovácsolta a távolban marakodó ellenséget. Látták amint a szemközti Szürkehegy tetején szárnyait kibontva iszonyatos méretű sárkányfajzat emelkedik a magasba. A nagyszerű halált kereső trollölő Pusztítókat leszámítva egy pillanatig mindenki ugyanarra gondolt "- csak ne engem!"
Snigarr szomszédságában a nyílágyú legénysége gyakorlatiasan fogta fel a dolgot - hátrafeszítették az íjhúrt és célbavették a hatalmas dögöt. A felszálló wyvern mellett az ork kőhajító legénysége szintén felajzotta gépét, és... mérföldekre elhallatszott a reccsenés, ahogy a túlterhelt szerkezet forgácsai szanaszét repülve elpusztították a körülállókat. Az orkok felől dühös üvöltés szállt- a törpék gúnyosan vigyorogtak. Ork haditechnika.
Jobboldalt a lovagok habozás nélkül vágtába kapták lovaikat és pusztító ezüst ékként törtek a mocsár jobb szélén az ellenség íjászai és farkaslovasai felé. Mögöttük az ősz férfi lassított-majd pegazusostól, baglyostól együtt elnyelte a föld. Snigarr csak pislogott. Mellette a többiek káromkodtak, mint a jégeső. A kőhajító serpenyője -Snigarr bámészkodásának köszönhetően - lecsúszott a rögzítőpántokról és néhány marék homokon kívül mást nem hajított az orkokra.
Szemközt a goblinok szintén vágtába kapták farkasaikat, megfeszítették íjaikat és eszeveszett bátorsággal viharzottak az ezüst ék felé.
A csatatér túlodalán a káosztörpék muskétásai magabiztosan törtek előre. Tehették. Snigarr hallott róla, hogy nincs teremtmény, mely fegyvereik tüzével szemben megáll. Mellettük kétkezes fegyvereiket vállukra vetve a harcosok csörtettek, megannyi páncélozott, őrült tekintetű káoszhívő. Mögöttük Sshruag, a káoszmágia mestere zárta a sort. Ha Sshruag csak fele olyan veszedelmes, mint a híre, megeszi a jáde mágust baglyostól, koronástól, pegazusostól.
A nyílágyú kioldotta lövedékét. Snigarr kétkedően elhúzta a száját. Egy repülő dögöt röptében lelőni...a távolban ekkor felvijjogott a wyvern. A lövedék nem találta el - de a lovasát... a kiömlő vér mennyiségéből ítélve a seb három embernek is elég lett volna. A wyvernháton viszont nem ember ült. Ork, nem is akármilyen: Törpátok Grash, a seregvezér. A wyvern némi hánykolódás után behódolt a súlyosan sebesült lovasnak és tovább szárnyalt hegytető felé. Snigarr rossz előérzete támadt.
A túloldali hegy tövében ekkor a semmiből előbukkant a zöldköpenyes. Széles ívu mozdulata nyomán a káoszmágus átláthatatlan ködbe burkolózott- a köd mélyéről kiszűrődő üvöltözésből ítélve ez cseppet sem volt kedvére.
A fekete ork seregből ekkor kivált egy alak. Nhokr, a zöldbőrűek sámánja. Mély, elnyújtott hangon kántált, és a Jade-mágus holtra sápadt. Övéből bíbor tekercset rántott elő, csak két kurta szót olvasott...a sámán szemeiből karmazsin fénycsóvák csaptak ki, és porrá égették...a mágus kezében a tekercset.
Snigarr lenyűgözve bámulta az összecsapást, mikor árnyék vetült az arcára- a Wyvern a nyakukon volt. A törpék megremegtek -, de a generális közelében nem futamodhattak meg. A domb lábánál a trollölők markukba köptek és visszafordulva a wyvern felé csörtettek - de a dombtető túl messze volt.
A farkaslovasok megállították hátasaikat és nyílzáport zúdítottak a rohamozó lovagokra. A távolság, és a nehéz vértezet azonban megóvta a lovagokat a súlyosabb sebektől.
Az ork kőhajító romjai mellett kántáló Argenteus közelében ekkor lángok csaptak ki a földből és Sshruag emelkedett ki egy fortyogó lávatóból. A Jade-mágus arca őszinte félelmet tükrözött. Vállán a bagoly sután verdesett szárnyaival és...a zöldköpenyest ismét elnyelte a föld. A káosz nagymestere bosszúsan rugdalta a rögöket, ahol az előbb még Argenteus állt, majd jobbat gondolva morgó kántálásba kezdett és ismét lángokba burkolózott.
Snigarr a kőhajító túloldalán keresett menedéket a sziszegő, csapkodó hüllőfajzat elől. Társai hősi tartásba merevedve bámulták a lovasa vérében ázó sárkánykorcsot. Snigarr a szeme sarkából látta, hogy a nyílágyúsok őrült sietséggel próbálták fegyverüket a dög felé fordítani. A domb tövében a törpék figyelmét megosztották a szemközt közelgő káoszhadak és a dombtetőn tomboló zűrzavar. A girokopter végre a levegőbe emelkedett...
S mintha rosszabb már nem is lehetne, a közelben lávató robbant és Sshruag jelent meg diadalmasan a semmiből. A jade-mágusnak tehát vége...Grugnir segíts!
Argenteus ezalatt a szemközti Szürkehegy túloldalán felmerülve jótékony zöld ködbe burkolta a hegytetőről leereszkedő éjgoblin íjászokat is. A sistergő, örvénylő ködben pillanatok alatt elvétették a helyes irányt...
A farkaslovasok utolsó nyílzáporukat zúdították a dübörögve érkező Naplovasokra. Egy lovag lefordult a nyeregből, és már a nyakukon is voltak. Három embernyi hosszú acélkopják, és a felágaskodó csatamének villogó acélpatkói...a lovagok között fénylő Hatalom Lobogója...az íjukat elhajító, pajzsot, kardot ragadó goblinok közül kilencen buktak le, mielőtt a seregen úrrá lett volna a pánik. Az osztagot vezető fekete ork ordítozása beleveszett a menekülők vonyításába.
Grash, az ork generális felkapta fejét- a rászegeződő nyílágyú és a távolban menekülő lovasok meggyőzték, másfelé sürgősebb dolga van. Bólintott a káoszmester felé és a sárkányfajzat kiterjesztette bőrszárnyait. A lövedék a Wyvern alatt suhant el, a legénység pedig kapkodva Sshruag felé forgatta a fegyvert.
A közelben ekkor bosszantóan ismerős jádezöld köpönyeges alak emelkedett ki a földből, pegazusa zavartan kapálta a földet.
Sshruag kürtöt emelt a szájához és előre látta a hegyoldalon felfele igyekvők rémült menekülését. A káosz hangjai disszonánsan harsantak a szirt tetején, a nyílágyú legénysége rettegve rogyott térdre.
-Harcolni! - dübörgött Argenteus hangja, fején ezüstösen villantak a korona parancsszimbólumai, - és a kürt hangja elenyészett. A jade-varázsló kántált, széttárta kezeit, de az átláthatatlan köd ezúttal őt magát burkolta be. A köd mélyén a kántálás fojtott káromkodásba fúlt, az ork sámán pedig elégedetten dobolt botjával a távolban. Nhokr, miután megszüntette a tévelygő goblin íjászokat beburkoló ködöt, és meggyőződött róla, hogy a goblinok felajzott íjjal várják az előretörő lovagokat, saját mágiáját fordította a zöldköpenyes ellen.
A káoszmágus vállat vont, két szót kiáltott, és Snigarr talpa alatt hirtelen forróvá vált a talaj. A fiatal törpe óriásit ugrott - két társa azonban nem volt ilyen szerencsés. A lábuk alatt nyíló fortyogó lávató a süllyedő kőhajítóval együtt nyelte el őket, sikolyuk a Szürkehegyig hallatszott.
Snigarrban ekkor megroppant valami. A legjobb barátai égtek szénné egy szempillantás alatt. Kalapácsot ragadott és a gonoszul vigyorgó alak felé vetette magát. A kalapács reccsenve lecsapott...Sshruag döbbenten meredt szilánkokra tört bal vállára. Visszatámadása erőtlen volt, a halál árnyát érezte háta mögött. Életében először - és utoljára- legyőzte a halálfélelem.
Megperdült és futásnak eredt, de nem jutott messzire. Snigarr kalapácsa ismét lecsapott...
A Naplovagok győzelmük biztos tudatában kopját szegeztek a menekülő farkaslovasok felé, sarkantyúba kapták lovaikat -ám azok nyihogva hőköltek vissza a lemenő Napot eltakaró rettenet elől. Nhokr ezt a pillanatot választotta, hogy perzselő tekintetével felégesse a mocsár túloldalán megtorpanó lovagokat, ám a törpék rúnamágusa, az Ősszakállú Grung meghiúsította tervét. A lecsapó wyvern már csak a vágtában menekülő Naplovagok hátát látta. Lovasa elvigyorodott, amint elképzelte, miként fogja hátulról széttépni őket a hüllőfajzat, mikor a lovagokkal szemben ismét megjelent a Jade-mágus, kántálni kezdett...és mindent elborított a zöld köd. Törpátok Grash dühödten kapta sarkantyúba hátasát, de a köd úgy tűnt, beborítja az egész világot.
A bal szárnyon ezalatt a girokopter pilótája a fenyegetően közeledő fekete orkok elé kormányozta a gépet, és húst-csontot olvasztó gőzsugarakat lőtt rájuk.
A feketék azonban nemhiába voltak fajuk legbátrabbjai, vicsorogva, rendíthetetlenül törtek előre, pedig a hegyoldalban várakozó két nyílpuskás csapat is jócskán szedte áldozatait soraik közül. A lándzsások összecsaptak a törpék veterán Hosszúszakállúival, a girokopter pedig tovadübörgött.
Számolatlanul hulltak a fekete lándzsások, mert a veteránok élén maga a törpe generális osztotta a halált. Az ork egység harmadára zsugorodott, de kitartott.
Az ork lándzsások háta mögött ismét felsüvöltött a girokopter gőzágyúja - ezúttal a muskétás káosztörpék menetelését akasztotta meg.
A lassan rendeződő lovagsereg felett Törpátok Grash bömbölt a céltalanul repkedő Wyvernt kísérő zöld felhőben. Argenteus vállat vont, az izgatott törpe nyílágyúsokra pillantott, majd egy kézmozdulattal megszüntette a generálist beburkoló ködöt. A generálist egy pillanatra megzavarta a hirtelen támadt világosság, majd az alant kavargó tömegre meredt és előrelendült, hogy rájuk szabadítsa hátasát. A következő dolog amit megpillantott, egy viharsebesen közeledő lándzsányi méretű nyílvessző volt. Félrerántotta a sárkányfajzatot, de már későn. A rúnák vezérelte katapultlövedék a következő pillanatban átütötte a döbbent orkvezér testét.
A Birodalom lovagjai meghökkenve tekintettek fel a fejükre záporozó véresőre. A Wyvern széles kört írt le, majd fülrepesztő vijjogással a távoli Aranyszirtek felé szárnyalt, hátán a nyergéhez szegzett generálissal.
A csata eldőlt. A támadók megértették, hogy vezérüket vesztve, ez az utolsó lehetőségük a visszavonulásra. A kurta lábú törpenép nem mestere az üldözésnek, az Argenteus által újra rendezett lovagok a mocsár túloldalán pedig még nem álltak támadó ékbe -a közeledő alkonyat biztos menekülést ígért.
A sereg egy emberként vette útját a balszárnyon sötétlő rengeteg felé, ahol eredményesen csak az erdei elfek vagy félszerzetek üldözhették volna őket- az egyesült törpe-birodalmi seregben, azonban nem voltak ilyenek.
Az éjszakai örömtüzek és halotti máglyák fényénél Snigarr megilletődve fürkészte a Törpe hadúr komor vonásait. A generális mellett a büszke tartású Grung, a rúnakovács és a baglyát csitító jade mágus állt, mögöttük a tiszteletadásra felsorakozott Naplovagok és törpe harcosok fegyverén-páncélján villódzott a lángok fénye.
Thorg Nogarung generális mély hangja messzire szállt az éjszakában.
-Sshruag nagy veszteség a káosz fattyainak. A lávató partján, a wyvernnel szemben a félelem nem vett erőt rajtad (Snigarr nyelt egyet), a káoszmágus viszont az első sebet kapva életéért rettegett -ezért elveszítette azt. A domb melyen állunk, hősi tetted emlékére ezentúl Snigarr dombja legyen. Ha ura maradsz félelmednek, a törpék nagy hősévé válhatsz az új világban. Sajnos bőven lesz még rá alkalom...-a közeli rengetegben a vargok bömbölése válaszolt.
(Errata:1, A hadi gépek legénysége önállóan nem támadhat meg más egységeket, karaktereket, a hadigép pusztulása után max. egy másik hadigép tüzéreihez csatlakozhat. 2, A goblinlovasok előcsatározók, nem használhatják a velük tartó karakter akaraterejét, csak a magukéra támaszkodhatnak. 3, A Parancsnoklás Koronája csak egy egységre érvényes, amelyet éppen vezet a hordozó, nem pedig 5"-en belül bárkire. 4, A wyvern üldözési kényszermozgásakor a földön 2D6" mozgásra jogosult röptében csak a következő körben támadhatja hátba ellenségeit-ha azok még menekülnek.
Fejlődés:megegyezés szerint még nem volt.)
A Hítalor felső folyásánál, délen egyesülő ork -és káosztörpe seregek délről hatoltak be Hreimnir tartományba. Az egyesült Birodalom-törp seregek visszaverték a támadást. Thorg Nogarung a törpék generálisa még nem szánta el magát a kőhídon való átkelésre, az orkföldre indítandó ellentámadásra, ezért dél felé terjeszkedett tovább. A távolban tornyosuló ősi építményről Neroywd-nak (Távoltorony) nevezte el a tartományt, s az ismeretlen eredetű épület tövében híres rúna-pap telepedett le. A pap hírneve a Gwor-Hirek klánt vonzotta át az óvilágból, s a generális elégedetten nyugtázta a kémeiről, futárairól híres klán letelepedését.
A Birodalom serege átkelt a Hítalor gázlóján, s tovább haladva az ősök útján az erdei elf tartományoktól keletre telepedett le. Az erdőnépe örömmel nyugtázta az Erúnnan partján megjelenő emberi településeket. Látván az orkok mozgolódását, saját haderejük készületlenségét, a biztos ütközőzónaként szolgáló Birodalmi telepesek kitunő pajzsként szolgálhattak.
Klaus, a birodalmi generális megdícsérte Argenteust a gyors, hatásos segítségnyújtásért, majd a maga becsületes módján követet küldött hadüzenettel Skavenföldre, a déli Morajló Erdőbe.
A követ lefejezett tetemét a Skaven orgyilkosok két nap múlva behajították egy déli tanya udvarán - ebből tudták meg, hogy üzenetük eljutott patkánynéphez. Klaus bosszút esküdött, s még aznap sereggel vonult a Skavenek ellen.