| Az erősnél erősebb - a sámánlord halála | |||
| Összefoglaló |
Nhokr igazán nyomorultul érezte magát. Nem tudta kiheverni az előző nap elfogyasztott cudar ork pálinkát. Most meg az ordítozás odakint...Mi a Mork retkes csülkét akarnak ? És mit keres itt ez a rengeteg büdös északi?
Ahogy kinézett a kétemeletes kőház ablakán (a legnagyobb volt az ork városban) még mindig nem értette, mit keres az embercsőcselék a Haldokló erdő mellett.
A nors íjászok viszont nagyon is tudták, mi a dolguk. A Fejszések mellett ismét rájuk hárult az orkok védelme-de a számolni sem tudó zöldbőrűek egy-egy csata előtt többet fizettek, mint amennyit északon, vagy az Óvilágban egy év munkájával megkereshettek.
A Norsok vadászait még a birodalomban is elismeréssel emlegették- az emberfaj legjobb lövészei és erdőjárói voltak. Most a Nyugatról érkező ellenség felderítésére fogadták fel őket és ez nem a birodalom, vagy a törpék serege volt: nyugaton a nekromanták élőholt kreatúrái nyüzsögtek.
A domb mögött vérfagyasztó vijjogás harsant és mintha valami hatalmas felhőt sodort volna a szél...amikor a norsok kibukkantak a domb túloldalán, ég a harcedzett erdőjárók térde is megrezzent: az élőholtak serege balszárnyán csontvázlovagok, a rettegett Pokolrázók vágtattak, csontparipáik lába nem érintette a földet. Élükön Assoragh, Chyburr wight bajnoka emelte magasba kéken derengő halálhozó kardját. A Pokolrázók mellett a Csontszekér közeledett recsegve-ropogva, csontváz-íjászai ajzották íjaikat, a gyeplőt egy különös, feketecsuklyás alak tartotta. A sereg jobb szélén messzi délról származó múmiák légiója vonszolta magát az örökkévalóság nyugalmával, élükön Lidérc bajnok lendítette kaszáját. A sereg felett Dögmadár-lovasok köröztek, és az egész had fölé egy irdatlan méretű zombi-sárkány terjesztette ki szakadozott szárnyait.
A sárkány nyergében Chyburr, a liche-lord és ezüstbőrű, parázsszemű démon-familiárisa ült.
A norsok felkiáltottak és egy emberként feszítették íjaikat és a surrogó vesszők megtalálták célpontjukat-a hegynyi sárkányt el sem lehetett hibázni. A bestia észre sem vette a pikkelyeiben megakadó nyilakat.
Olaf Hammerskjöld, a norsok sámánja, Sven utódja értett az íjászok kiáltásából: felkészülve a legrosszabbra, Örökjég aurát vont maga köré, majd egy kiáltással elűzte a manát a csatatérről, meghiúsítva az erősen mágiára támaszkodó nekromanták terveit. A Csontszekerészek és a Pokolrázók egyetlen lendülettel rohantak fel a szelíd lejtésű dombra, és a szekerészek ugyanazzal lendülettel eltiporták a megrettenve menekülő norsokat.
Bátor Horgum, az ork sereg generálisa nem rettent meg néhány csontlovastól, és szekértől. Megigazította a fején a Parancsnoklás Koronáját (biztos volt benne, hogy jól áll neki) és skorpiója hátán (nagy elődjét Skorpió Hroghot utánozva) kedvenc éjgoblin dárdásai élére rúgtatott.
- Győzni fogunk! Elő azzal a lobogóval!
A Harag Lobogója villant egyszer-kétszer...a villámok fülsiketítő csattanással vágódtak a Csontszekérbe. A szekér hatalmasat roppant, az egyik íjász átbukfencezett a mellvéden, a másik esetlenül kapaszkodott - de a feketecsuklyás hajtó őrült lehetett, mert ugyanazzal a lendülettel hajszolta tovább a recsegő fogatot.
A domb mögött kirajzolódott a dögsárkány hatalmas sziluettje, Horgum zöldbőrűi azonban nem hátráltak meg. A goblin vezér újonnan támadt büszkeséggel nézett végig a főváros védelmére felsorakozott seregen. Ezúttal győzni fognak! Lándzsás éjgoblinjai a villámszóró Harag Lobogójával már bizonyítottak a hegyesfülűek ellen, a Megtörhetetlenekben, a feketeork elitharcosokban pedig még egyetlen vezér sem csalódott: soha nem menekültek el a harcmezőről. Feketegyar, és Felélesztett Vadorkjai egymagukban biztosíthatták a sikert, ha hitvány emberek, vagy elfek ellen harcolnak, de a nekromanták ellen a város védelmére érkezett Mantikorszelidítő Slagh fivére is, a híres harcos Halálkardjával az övén. igaz, mantikor híján maga is csak csatadisznón űlt, de minden hős így kezdi... és ha mindez kevés volna a halálurak ellen, az északi Fejszések majd megmutatják nekik merre van a Valahala - vagy mi... Na jó, az íjászokat legázolták már, de minek mennek egyedül előre. Nem ismerik a goblinok alaptörvényét; "csak túlerőben támadj, akkor is alattomosan" ? Megérdemlik. A városfalon goblin íjászok falkája várta a közeledő élőholtakat, mögöttük pedig az Embercsonkoló, a Morg óta sikert sikerre halmozó kőhajító legénysége készített a Liche-lord szekerészének egy méretes sziklát...
- NEM ODA!!!
A szikla nem a dombtetőn robogó szekér felé repült, hanem túl a dombon, az erdő felé...és hatalmas dübbenéssel csapódott az éppen csak félreugró Dögsárkány mellé. A nyeregben ülő Chyburr kis híján elejtette Ashur Nagykönyvét. A könyvet, amit újabb tanítványa (valami Narionnak hívták) ajánlott fel a fizetségül. Ha jól vezeti a szekeret-és túléli- talán még lesz valami belőle. A könyv most fontosabb...
-A kőhajítót...károgta a liche-lord és Dögmadár-lovasai egy szárnycsapással eltűntek az erdő felett.
Feketeagyar Mork izzó pillantásával akarta elhamvasztani a veszedelmesen közeledő szekeret -de a liche-lord Ashur könyvének hatalmával - úgy söpörte el varázslatát, mintha nem is az Orkbirodalom legnagyobb máguslordja kántált volna. A Harag lobogója ismét a szekérbe szórta villámait, de a veszettül robogó tákolmány alig pörkölődött meg a halálos villámözönben.
- Valami rossz szagú isten van ellenünk- dörmögte a kőház ablakában a lassan kijózanodó Nhokr.
A várfalon rikácsoló íjász goblinsereg fülsértő vonyításba kezdett: a magasból lecsapó madarak nem madarak voltak, hanem pegazus méretű bőrszárnyú élőholt hüllők, hátukon kárhozatra ítélt lovasaikkal.
A négy Döglovas négyfelé vált: hárman a kőhajító legénységét marcangolták, a negyedik a keskeny várfalon szállt le.
Az íjászok csapatának szélén Vzurush állt, aki csak annyiban különbözött a hozzá hasonló tízezer hasonszőrűtől, hogy ő állt a fál szélén, mikor a döglovas lecsapott.
- Aajjíííjeee ! - nem volt igazán harcias, inkább rémült goblinvinnyogásra emlékeztetett (nem véletlenül), de közben a kurta, rozsdás goblinkard szemkápráztató gyorsasággal hárította a hattyúnyakú hüllő harapásait, és lovasának kaszasuhintásait. A kis goblin kardját maga Mork vezethette (vagy legalábbis valami befolyásos aldémona), mikor hatalmas csapással felszakította a hüllő torkát, majd visszakézből átmetszette az egyik szárnyat mozgató csuklóvastag inat. A tomboló goblin ezután egyszerűen lefejelte a fal peremén tántorgó szörnyet, amely lezuhanva maga alá temette lovasát. Az egész íjászcsapat elhűlten meredt az utolsókat rúgó Dögre, és a fal szélén egyensúlyozó Vzurushra.
- Ehhez goblinnak kell lenni - húzta ki magát a vakarcs, mikor visszanyerte egyensúlyát.
Az Embercsonkoló legénysége már nem volt ilyen szerencsés: véres kézitusájukból az égből lecsapó Döglovasok kerültek ki győztesen, és az egyetlen megfutamodó orkot hátulról vágták le.
A Csontszekér ezalatt eszeveszetten robogott a vaddisznóháton őrjöngő Felélesztettek irányába.
- Vadorkot szemből még nem győztek le- mormolta az ablakba kikönyökölő Nhokr.
- Különösen nem egy félig roncs szekérrel-sercintett.
A domb mögül ekkor teljes életnagyságában kiemelkedett a zombisárkány. Az egész seregen a félelem moraja futott végig. Egy szörnyeteg nem lehet EKKORA...??!!
A hegynyi fenevad már a nyakukon is volt. Horgum fején parancsolóan villantak a korona ezüstrúnái:
- Harcolni!
A sereg nem hátrált meg...azaz...
- Jön a sárkány és megbosszulja, hogy...- visította el magát a falon az egyik goblin, és az egész íjászsereg fejveszett menekülésben tört ki, pedig jó nyíllövésnyire voltak a fenevadtól. Vzurush együtt futott a többiekkel-és csak neki volt annyi esze, hogy lehasaljon, mikor a kőhajító mellől felrebbenő, zsákmányra éhes Dögmadarak lecsaptak a falakon tolongókra. A letaszított goblinok fürtökben hullottak alá a fal két oldalán.
A legnagyobb meglepetést azonban a Vadorkok okozták. tomboló csapatuk egyik pillanatról a másikra a félelem üvöltésében tört ki és vadkanjaik hátán egymást tiporva menekültek Feketeagyar Felélesztettjei a liche-lord, az igazi Halálúr elől.
A csontvázszekéren kurta parancsszó harsant és a recsegő tákolmány iszonyatos iramban hasított a hátuka mutató Felélesztettek seregébe. A kerekeken forgó kaszák minden fordulatnál véres utakat vágtak a menekülők tömegében. Néhány szívdobbanásnyi idő alatt a már - nem élő - Vadorkok örökre megnyugodtak.
A goblinseregből kipattanó Fanatikusok nem érték el a lecsapó sárkányt, így a Fekete orkok egyedül tartották fel az Élőholt dögöt, sőt hatalmas sebet is ejtettek rajta.
- Rohaam! - harsant Bátor Horgum kiáltása, de - Parancskorona ide vagy oda- nem volt elég meggyőző. A goblinok egyszerűen nem akartak nekirohanni a Zombisárkányon lovagló Liche-lordnak. A fanatikusok sem szerepeltek jobban: az egyik pörgő őrült a Feketeorkok soraiba sodródott, és láncos golyója irdatlan pusztítást végzett a feketék soraiban.
Az orkok jobbszárnyán a Pokolrázók ekkor robbantak a Fejszések közé, de a vikingek megszolgálták az árukat: arcvonaluk meg sem ingott a a Wight Lord és a csontvázlovagok támadásától. A csontlovagoknak a kőhajítót szétzúzó Döglovasok is besegítettek: vesztükre. Egyikük fülszaggató rikoltással szenvedett ki a Nors sámán csapásai alatt. Míg az orkok jobb szárnyán dúlt az elkeseredett küzdelem, a balszárnyon a múmiák vánszorogtak lassan előre, de sem a Chyburrnak, sem szekéren robogó nekromanta-segédjének nem volt érkezése, hogy mágiával felgyorsítsa őket. Chyburr a Nors sámán Tövisgubanc varázslatát oszlatta. Feketeagyar ezalatt rémülten látta, hogy utolsó Felélesztettje is a szekér kerekei alá kerül: a feketecsuklyás nekromanta-hajtónak csak halvány - valahonnan ismerős? - mosolyát látta, a csontváz-íjászok nyilai zizzzenve csapódtak csatadisznaja kérges bőrébe, amint a recsegő tákolmány felé fordult. Hol van ilyenkor Slagh Fivére, a Halálkardú Bajnok? A bajnok azonban nem törődött vele: Rettenetes kardját lengetve rohamozott a Szörnysárkány felé. Feketeagyar döntött: inkább a múmiák! Abban reménykedett, hogy a lassú fáslis népséget könnyebben elkerüli, mint a szekér pusztító kerékpengéit.
A Dögsárkány tombolva pusztította a Feketéket, ügyet sem vetve a rohamozó Slagh-fivérre. Chyburr egy gyors pengeváltással a nemlétbe taszította a bajnokot, majd mikor egy feketeork csapása vért fakasztott a karján, ördögi mosollyal kántálni kezdett. A feketék érezték meg legelőször a csontjaikba maró halál hidegét, és néhányan azonnal felbuktak - a liche lord sebe beforrt.
Horgum dühtől vérbeborult aggyal látta, amint legjobb harcosai ocsmány mágiától hanyatlanak le és rikoltva vezette rohamra vonakodó lándzsásait.
A sárkánylovast balról Horgum elit feketegoblin testőrsége, szemből a feketeorkok szorongatták, jobbján éppen lehanyatlott a Halálkardú ork bajnok. A sárkány és lovasa azonban élőholtakra jellemző higgadt rendületlenséggel aprította soraikat.
Feketeagyar lélekjelenlétét visszanyerve Mork pillantásával próbálta szétzúzni Chyburrt, annak azonban a hadakozás közben még arra is maradt ideje, hogy megtörje és a sámán aurájából kitörölje a vörös tekintet lángcsóváit. feketeagyar most már igazán megrémült, de rémülete nem tartott sokáig, mert máris a nyakán volt a recsegő szekér... a csonttákolmány döccent egyet, amint átbucskázott a levágott sámánlord testén., majd új áldozatot keresve széles ívben visszafordult.
A feketecsuklyás nerkomanta-hajtó azonban látta, hogy további segítségre nihncs szükség: A dögsárkány széles rendet vágott a feketeorkok soraiban Chyburr életrabló mágiája nyomán pedig megfagyott legyekként hullottak az éjgoblinok, majd a zászlóhordozó, a bajnok, a hős és végül a vezér is...
Hammerskjöld, a viking sámán hamar felmérte a helyzetet: az ork sereg elveszett és nem a nors Fejszések dolga a város megvédése.
- Vissza, majd én feltartom ezeket! - mutatott a Pokolrázók csontlovagjai felé, harcosai pedig - bár nem adták jelét- megkönnyebbülte engedték át sámánjuknak az undorító ellenfelet. Sóhajtásnyi idő alatt eltűntek a közeli erdőben, ahol a Csontszekér nem követhette őket.
A toronyban Nhokr már akkor csomagolni kezdett, mikor a Felélesztettek szétzúzását látta. Hosszú menetelésre készült, de tudta, a csontlégió nem érheti utol...
2519 Napisten hava (június) összefoglaló
A nekromanták vezére lerohanta és elfoglalta az ork fővárost. A kíméletlen összecsapásban egy csontvázszekér legázolta Feketeagyart, és híres Felélesztett Vadorkjait, valamint a szövetséges Nors Vadász portyázókat. A Dögmadarak az Embercsonkoló kőhajító legénységét, és a megfutamodó íjász goblincsapatot tépik ízekre. Chyburr, dögsárkánya hátán ülve megroppantja Feketeorkok seregét, Életerő elszívással elpusztítja a generálist és éjgoblin testőrseregét a seregekhez tartozó hősökkel és bajnokkal együtt. Egy összecsapás során Mantikorszelídítő Slagh fivére is lefordul harci disznajáról, a híres Halálkardja kis híján elvész.
(Nekromanták: orkok 18:2 Nekromanták:/Chyburr áldozatai: Horgum generális 2p, éjgoblinok: 1,5p, zászlós1p, bajnok1p, Slagh fivére 2p Fekete ork hős 1p, Narion/szekér/ áldozatai: Nors íjászok 1p, Feketeagyar:3,5 p, Vadorkok 4p, főnökük 1,5p, Dögmadarak áldozatai: Embercsonkoló katapult 1p, íjász goblinsereg 1p, bajnok 1p/ Orkok:/Hammerskjöld áldozatai:1 dögmadár, mezei goblin áldozata: 1 dögmadár:1p/
Fejlődés: Chyburr nem elvileg fejlődik, mert 10,5 pontba került és csak 8p értéket pusztított, de megszerzett egy csatazászlót (Villámlobogót), úgyhogy jogosult a fejlődésre. Narion: a hajtó nem csak a szekér fejlődne /ha nem buta csontvázak lennének/: 1 potntot ér és 10 pontot irtott (ebben erősen benne van a sárkány rettegés-hatása) Dögmadárlovasok közül egy fejlődik, amely a kőhajító felprédálásában és az íjász goblinok megsemmisítésében vett részt.